'reggelt!

Ma kicsit borusabb a kedvem, így ne várjatok túl nagy dolgokat. Tegnap nem vettem be altatót. Így hát nem is aludtam túl sokat. Pedig, abban reménykedtem, hogy az lesz, mint tegnap előtt éjjel.. De gondolhattam volna.. Semmi se tart örökké. A fejem hasogat. Ezáltal megvan alapozva a mai jó kedvem. Gyógyszer elfogyot.. Vissza aludni már nemtudok. Szóval minden f***a. Tegnap igértem egy álmot nektek..csak elfelejtettem-___-". Kérlek,  nézzétek el most az egyszer. De drága édesanyukámnak születésnapja volt:'). Az fontosabb volt mint, egy ujabb bejegyzést irni. Remélem, ti is átérzitek...^^"

A rémálmom~

 Mint mindig, azzal kezdtem az elalvást: Ma nem fogok rosszat álmodni, végig alszom az éjszakát.. De valahogy ez sosem jön be, ha feltör bennem ez a valami. Az elején, minden tökéletes..de aztán valami megváltozik... Általában úgy kezdődik ez az egész,hogy

 Két éjfekete szárnyammal repülök. Érzem, ahogy a szél a hajamba kap. Szárnyaim alig hallhatóan teszik a dolgukat. Minden tökéletes..majd egy hatalmas fekete felleg jön felém. Úgy gondoltam, át fogok menni rajta.. de akkor egy villám alakú kéz nyúl értem. Törékeny testemet szorongatja..nagyon fáj, érzem ahogy a csontjaim törnek, hallom a hangjukat, a recsenést, mindent. Fájdalmasan felsikítok, hátha abba hagyja ez a fenevad. Reakciója ennyi: csak még jobban szorít.. megakar ölni.

   Majd egyszer csak összetört testemet a föld felé vágja. Szárnyaimat nem bírom mozgatni, sőt semmimet sem. Az a gondolat vígasztal,hogy a fájdalom elmúlik..a csontok összeforrnak.. már csak párpec és vége.. Fényes, hullócsillagként szeltem át az eget, majd nem álltam meg közvetlen a talaj felett, hanem becsapódtam. Az ütközés, valamilyen szinten csökkentette a sebbességem. De még mindig száguldottam.. át a föld kérgén..egyenesen a mag felé és keresztül rajta.. testemet égési sebek tarkítják, szárnyaim élettelenek, egy toll sincs rajta. Magzati pózban próbáltam átvészelni, a következő becsapódást. Kiszakadtam a földből. Egy óceánba kerültem. Sebeimnek nem tett jót a sós víz, de valamelyest enyhítette fájdalmam, a hideg víz. Még mindig tehetetlenül repülök. Az óvó vízben, csontjaim össze forrtak. Majd a szelíd hullámok kivittek a partra. Vérbefagyott testemen, próbálok uralkodni. Tudtam, még nem teljesen gyógyultak be sebeim. A vér még folyt rólam. Megpróbáltam felkelni, ez sikerült is valamennyire.. a térdeimen álltam. Minden erőmet össze szedtem ,kihúztam magam..karjaimat hátra csapva, nagy levegőt vettem és egy hatalmas fájdalommal teli üvöltést hallattam és össze estem. Tudtam, hogy utoljára mozdultam. Tudtam, hogy ezt már nem élhetem túl. Mozgás képtelen vázamat, elhagyta a lelkem. Eltávoztam.. de előtte még egy könycsepp kifolyt a szememből a homokos partra..aminek a helyén hatalmas fehér rózsa nőtt.. Majd minden szenvedésem abba maradt.. Örök álomra hajtottam fejem...

Általában, tudom,hogy álmodom és nem kell félnem, ha akarom azonnal felébredhetek. De ez, lebénít.. Légszomjjal kelek, az ágyam csurom víz. Hát, ez lenne az az álmom.. amitől rettegek..

Nem ez a legjobban sikerült bejegyzés.. de többre nincs erőm.. ha valami kívánságotok van, csak jelezzétek bátran, köszönöm!

További, szebbnapot!