Most nincs erőm szép, kellemes beveztést írni.. most igazából a gondjaimat írom le.. valahol ki kell önteni, nem? Ez a legmegfelelőbb hely arra.. úgy is kevesen olvassátok.
 

Éreztétek már azt, hogy szét robban a szívetek, hogy ezer felé szakad és bele halsz a fájdalomba? Téped magad, de nem tudod miért? Fáj az, hogy nem lehetsz azzal, akit szeretsz.. teljes, tiszta szívedből. Szeretnél szárnyalni.. szabadon, mint egy madár. Korlátok nélkül.
 

 Mert én most ezt érzem. Bele őrülök.. alig aludtam pár órát. Nincs jó kedvem. Össze nyom a teher, amit a nyakamba akasztottak.. mindenem fáj. A pár órácska szunyókálástól fizikaifájdalmak is gyötörnek._. Szóval, most minden ostromol. Leakarják dönteni képzeletbeli pajzsomat, ezért hatalmas erőket kell magamban megmozgatni, hogy ne vegyék észre rajtam.. de ez most nem megy. Nagyon nem.. és igazából, nincsen senki, aki tudna rajta most enyhíteni. Úgynevezett, legjobb barátomat nem tudom elérni. De tőle, amúgy is fejmosást kapnék ezért.. meg persze, sok-sok ölelést. De ez van.
 

Az elmúlt egy hónapban.. elég sok fájdalmas dolog ért. Próbáltam magam erősnek mutatni, de tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap, amikor minden egyszer kibukik belőlem.. és most itt van. Anyum nem érti ezt meg.. szerinte csak túl reagálom. De ő nem lát belém.

Félek, elrontottam mindent. Tegnap hajnal óta tépem magam. Ráadásként.. szerintem, igazából most basztam el mindent. Megfogok őrülni.. ezt nem akarom. De tőlem, minden ki telik. Barátnőm most hívott le, mikor épp nem kellett volna.. de muszáj voltam lemenni, ha nem akartam, hogy elbasszak neki is mindent.

 Miért raktok rám ennyi mindent? MIÉRT?! az össze roppanás határán állok. Komolyan.. kezdek bekattanni.. mindenki rám rak mindent.. miért nem tudjátok TI elintézni magatoknak? Igen, megint betelt a pohár.. miért nem foglalkozhatok kicsit magammal? Én szívesen segítek nektek.. de ez már sok. Mindjárt kezdődik a suli.. emiatt is stresszelem magam. Sok ismerősöm gondján is agyalok. Ami itthon történek az is szét roppant. Ami
velem.. arról meg ne is beszéljünk.

Gyűlölöm ilyenkor magam, hogy a saját érdekeimet helyezem előtérbe.. mint másokét. Undorodom.. de sajnálom.

igen.. elcsesztem..  az előbb kezdtem már jól érezni magam.. mikor mindent elcsesztem.. MINDENT BAZDMEG MINDENT.. én ezt nem bírom.. pont Őt nem szerettem volna megbántani.. Őt.. aki a mindenem.. én megőrülök. ezt én.. nem bírom='(

egyedül vagyok nélküle.. ha nem beszélhetek vele, akkor azt érzem, mintha összetörve bevágtak volna a sarokba.. üres és védtelen vagyok.. nagyon-nagyon fáj.

Sajnálom.

Ebben a bejegyzésben, belém láthattok egy pillanatra, hogy milyennek érzem azt, ha megbántom azt, akit szeretek. Nincs erőm elköszönni.. nincs erőm befejezni.. úgy érzem, most meghaltam.