悪ちゃんの夢日記-Aku-chan no yume

 Elköltöztem egy új helyre. Ott fogom tovább folytatni, illetve újra kezdeni az egészet. Remélem, több-kevesebb sikerrel:) Kívánj nekem sok szerencsét! Itt a címe: http://agsislife.blogspot.com/ :)

Köszönöm..:)

 Szép jó napot!:)

Régen írtam már.. sajnálom. Vagyis.. nem. Nem régen, mert tegnap fejeztem be ezt a bejegyzésemet, csakhát formázni akartam, mikor a vége elveszett, ezért ujra bekell fejeznem. Mondjuk, nem zavar. Lebírom írni még egyszer..

Nem rég, álmodtam valami furcsát.. talán butaságnak nevezhető. Nem túlzok, tényleg az. Egy ideje megint nem álmodok, mert túl fáradt vagyok és ezért mélyen alszom, ami miatt nem emlékszem. De próbálok valami olvahashatót kihozni belőle. Mondjuk, ez most nem teljesen volt igaz, mert ha emlékszem az álmaimra azt nem írom le, mert csak Danira és rám tartozik. De, még mielőtt neki látnék, mesélek egy kicsit mi történt velem mostanság. Tudjátok, kell fokozni a hangulatot, mikor oda értek, ahol kezdődik az álom.. addigra várjátok stb stb.. remélem megértitek;3 szenvedjetek csak..Háh._. Najó nem._. szeretem én hű olvasóimat. Főleg Téged Szisza;3. Meg persze Téged is.. akár ki is vagy._. Bizony.. Téged is.. Nem kell szétnézned a szobádban.. vagy konyhádban.. vagy fürdödben.. vagy tökmindegyna, ahol vagy><. Akkor, kezdek is mesélni egy kicsit:)

Ez alatt az idő alatt, kétszer is boncoltunk a csoporttal és D. K. tanárnővel. Elösször egy csigát. Amit mi kaptunk, az nem volt rendesen elaltatva. Ugyanis, egy oldatos vattára rakjákrá őket és abban az oldatban altató van, vagyis túl altatják őket. Hát, a miénket nem sikerült. Nem volt szívünk így neki látni, de fájdalom mentesen leszúrtuk. Kezdődött a boncolás. Képek születtek, de nem szeretném kirakni őket ide, mert egy: nem ide tartozik kettő: lehetnek gyenge idegzetűek is, tehát ha valaki szeretne kérni, csak írjon komot és hozzá email címet és küldöm is^^. Másodjára, egy marhaszívet sikerült szerezni. Nagyon élveztük. Utasítást kaptunk, hogy az artériákon keresztül nyuljunk be a szívbe, és fogjuk meg a billentyűket. Teljesen máshogy képzeltem el, mint amilyen valójában. Mikor tanárnő szét akarta vágni a szívet az iskolai ollóval illetve szikével, oda adtam neki a sajátomat. Erőlködés nélkül, könnyen siklott az 5centi vastag szívfalban. Mikor szét nyílt, láthattuk a kamrákat, pitvarokat, billentyűket. Lenyűgöző volt. A billentyűi papír vékonyságú fillentyű, amit inak húznak össze, majd ernyesztenek el. Mikor, a kezedben tartod a szervezet központját, az Élet központját, valami olyasmi érzés fog el, hogy még akarom.. még.. hozzá akarok érni.. még még még. Tudom, butának fog tűnni ez, de ha ti fogtok majd marha szívet a kezetekben, ti is így fogtok érezni. Egy ekkora "kis" szív képes ellátni egy ekkora szarvasmarhát. Ez valami.. hihetetlen. Egy életető szervet.. egy központot tartani a kezdben, lenyűgöző. Sok képet csináltunk erről is. Mindenről pontosan. Ha, esetleg érdekel valakit szívesen elküldöm neki:) Érdekesek lettek..:) Ennyi lenne most még.. szóval, kezdem is...

 Egy hatalmas erdőben voltam. Sötét volt és hűvös. A lábaim remegtek a fáradtságtól, de tudtam, hogy nem állhatok meg. Nem veszíthetem el a nyomát. Erőt vettem magamon és futottam. Hosszabb és gyorsabb lépéseket tettem meg, mikor éreztem, jön.. itt van. Végre megérkezett. Egy sziklához értem, mikor végtagjaim megnyúltak. Arcom hosszúkás pofába végződött, kezeim és lábaim helyett, hatalmas erős lábak és mancsok lettek. Gyönyörü fekete amúrleopárd lettem. Amint földet értem, futottam tovább. Már láttam kiszemelt áldozatomat. Ezért egyre nyujtottabb, erősebb, gyorsabb lépéseket tettem. De ekkor, hirtelen irányt váltott. Reflex szerűen mozdultam utánna. Hatalmas farkam segített megtartani az egyensúlyomat. Már csak pár lépés választott el tőle, mikor egy hatalmasat ugrottam előre. Karmaimat kiengedve, óvatosan bőrébe mélyesztve kaptam el. A hirtelen fékezés hatására, összekapaszkodva borultunk el, majd bukfenceztünk le az előttünk elterülő lejtőn. Lihegve terültünk el egymás melllett. Felültem, megrázkódtam és visszaváltoztam.

-Háhá, te vagy a fogó. -kacagtam zihálva.

-Mindig csalsz. Soha nem változol át, csak mikor már fáradok. -morgott.

-Szerinted nem vagyok fáradt változás után, te okos? Persze, hogy az vagyok. Csak jól kell időzíteni. Na meg, gyorsnak kell lenned. -büszkén elvigyorodtam.

-Nem érdekel. Akkor is csalsz. -morgott tovább.

-Ha ennyire csalok, próbáld ki úgy, ahogy én csinálom. Mondjuk, úgysem mered. Béna vagy és lassú. -elfolyotottam egy bátorító mosolyt. Tudtam, hogy ezt nem bírja kihagyni. Ezért meglöktem a fűbe, felpattantam, majd futni kezdtem.

Hátra pillantottam, mielőtt átváltoztam volna. Láttam, azt a technikát választotta amit én is. Büszkeséggel töltött el a tudat, hogy valami újat nyújthattam  neki. Gyorsítani kezdett. Megvártam, míg egy ugrásra lesz tőlem. Majdnem elkapott, mikor hirtelen átváltoztam és gyorsabban kezdtem futni, majd felugrottam egy fára és azzal a lendülettel átugrottam felette a másik irányba. Meglepődött. Láttam rajta, hogy nem fogtudni megfordulni. Ekkor magamban kacagni kezdtem, majd megálltam és megvártam míg utólér. Gondoltam, ennyi egérutat adok neki, hogy közvetlen mellém érjen. Éppen ugrottam volna, hogy elsprinteljek előle, mikor megremegett a föld. Aggódva hátra pillantottam és láttam, hogy kisöcsém elfekdüt az útközepén, mert nembírja az iramot. Tudtam, hogy gyorsan elkell onnan tűnnünk. Bármelyik pillanatban ideérhetnek. Visszarohantam hozzá. Visszaváltoztam egy félpillanatra.

-Kelj fel. Gyerünk.. kelj fel. Változz vissza gyorsan. -utasítottam.

Abban a pillanatban felkelt és visszaváltozott emberi alakjává. Én Féltérdre ereszkedtem. Megvártam míg rám mászik és egy szökkenéssel visszaváltoztam. Erőteljesen belekapaszkodott a szőrömbe. Hasamnál körbe fonta a lábát. Futni kezdtem. Éppenhogy csak volt időm elindulni, mielőtt észrevettek volna. A sötét erdő legzugosabb része felé vettem az irányt. A fák törzsei összemosódtak. Egyre gyorsabban és gyorsabban szedtem a lábam. Márcsak pár százméter és biztonságban leszünk. Ekkor megláttam, hogy a hazafelé vezető hídat elmosta az ár. Tudtam, hogy lentebb nem ennyire heves a vízfolyása.. de nem volt időm odáig elmenni. Inkább visszafordultam és a legelső kidölt fára felmásztam, végig futottam a törzsén és fel a lombkoronába. Felvettem emberi alakomat és az ölembe húztam fivéremet.

Egyik kezemmel befogtam a száját, másikkal átöleltem. Halkan a fülébe súgtam..-Nem lesz semmibaj. Mindjárt elmennek. Ne aggdój. Nem fognak megtalálni.- Tökéletes bőrszínünk elrejtett a legvilágosabb tisztáson is. A reflektor pont ránk világított, mikor éreztem, összerándul. Mégszorosabban öleltem magamhoz. Abban a pillanatban, igaz nemtudta..de pont rám nézett a vadász. Összerezzentem. Tudtam, hogy nem láthat, de megijedtem. Én kaptam azt a feladatot, hogy vigyázzak az öcsémre, mióta meghaltak a szüleink. Megölte őket ez az ember. Iszonyatos düh fogott el. Legszívesebben felvettem volna tökéletes alakomat és kirontottam volna az óvó ágak közül. Megakartam ölni.

Elment. Óvatosan felálltam és körül néztem. Sehol senki.

-Rendben, felállhatsz. Gyere, menjünk haza.

Majd kézen fogva elsétáltunk oda, ahol már átlehetett úszni a folyón. Előre engedtem, hogy lássam mi van vele. Sikeresen átértünk a másik partra. Onnantól nyugalomban hazaértünk. Szó nélkül bement a szobájába és lefeküdt. Én anyámék szobájába mentem és kiálltam az erkélyre. Elgyönyörködtem az előttem elterülő fekete erdőn. Iszonyatos fájdalommal és boldogsággal töltött el a tudat, hogy ez mind a miénk. Ránk hagyták  szüleink. Elmerengtem egy pillantra, mikor éreztem egy könnycsepp futott végig az arcomon. Megráztam a fejemet.

-Ebből elég. Nem szomorkodom. Nem hagyom, hogy tönkre tegyen. Egyszer úgy is elkaplak.. és megöllek. -morogtam félhangon.

Elindultam szobám felé. Indákból font ruhámat levetettem magamról. Átváltoztam. Nyöszörögve bemásztam az ágyamba, összekucorodtam, majd elaludtam. Korán ébredtem. Halk léptekkel kimásztam az ablakon és hajnali őrjáratomra indultam. Sétáltam, lassú nyugodt tempóban fürkésztem a talajt. Új szagokután érdeklődtem. Ekkor egy mókus pattant fel egy fa ágra. Felpillantottam rá, majd láttam, hogy fejet hajt. Meghajoltam én is, és mentem tovább. Kiértem egy tisztásra, ahol kicsinek sokat játszottam. Megmozdult valami a fűben. Ismeretlen idegen zaj volt. Megálltam, kihúztam magam és beleszimatoltam a levegőbe. Nem ismertem fel ezt a szagot. Halk morgást hallottam. Fenyegőten kihúztam magam, a szőrt a hátamon felállítottam és morogni kezdtem. Vártam.. percek teltek el. Nem történt semmi. Éppen ültem volna le, mikor egy hatalmas hófehér leopárd ugrott felém. Mancsait kitárta, vicsorogva-morogva szállt felém a levegőben. Nem féltem. Lebénultam.. azok a szemek. Megigéztek.

Valami megváltozott az arcán. Mintha.. mintha, mosolygott volna. Szemei békések lettek, karmait visszahúzta. Némán süvítve szállt felém a gyönyörű hófehér idegen. Azt gondoltam, hogyha egy lépést hátra teszek, nem fog tudni rám ugrani, mikor nyakamat körülfonva, lerántott magával a földre. Visszaváltoztam, majd elcsodálkozva feküdtem a behemót vadmacska alatt. Ekkor felvette emberi mivoltját, s megláttam ki is ő valójában. Gyönyörű Szőkeségem volt az. Az örömtől sírva fakadva öleltük egymást és nyomtunk puszit a másik orcájára. Percekig szorítottuk egymást. Minden tökéletes volt. Éreztem bőrének puhaságát, finom illatát. Aranyfürtjei lágyan hullottak le vállaira. Mondta, hogy segít nekem szétnézni az erdőben, és úgy megyünk majd el haza. Útközben felelevenítettük a régmúlt szép emlékeit, szerelmi történeteit, gyermeki butaságainkat. Szállni hagytam gyermeki énem, hagytam hagy repüljön. Boldog voltam, hogy újra láthatom.

Időközben motorzajra lettem figyelmes. Szőkebarátnőm, jól tudta mit jelent ez. Hirtelen megragodott és berántott egy bokorba, majd szorosan átölelte a feszültségtől remegő testem. Az autó megállt előttünk. Tökéletes rejtő színünk miatt nem látothatott minket. Nyílt az ajtó, majd egy halk kattanással bezárult. Megláttuk barna csizmáját. Izmaim megfeszültek, halkan de erőteljesen morogtam. Egy ugrás választotta el tőlem. Nem több, csak egy. Már hajoltam előre, hogy kitörjek a bokorból, mikor Szőkegyönyörűségem mégszorosabban ölelt magához. Egy ismerős, tompa zajra lettem figyelmes. Éreztem a földben könnyed mancsainak rezgéseit. Tudtam mi volt az. Kétségbe estem. Ne.. ne.. ne.. nenene.. NEM! NEM SZABAD! Neeem!

Törékenynek tűnő, szinte testvéremet ellöktem magamtól. Emberi alakomban kirontottam a bokorból. Éjfekete hajam előre libbent. Az adrenalintól lüktető testem megdermett, lábaim legyökereztek.

Ugrott.. láttam a vadász szemében a félelmet izzani, de ekkor valami megváltozott benne. Nem jelentett jót. Teljes nyugalomban elővette a háta mögül a fegyvert, és lőtt. Gyönyörű, szürke bundája csupa vér. Teste élettelenül szeli át a levegőt, majd alig hallható puffanással zuhan a földre. Könnyes szemekkel figyeltem, ahogy véget ér minden. A vadász rám nézett. Megértette mit tett.Ekkor, valami furcsa történt velem. A keserűség magával ragadott, s lerántott a mélybe, mely hatalmas erővel áldott meg. Izmaim megfeszültek, remegésem abba maradt. Lábaim háromszorosára nyúltak. Törzsem hosszabb lett, majd négykézlábra ereszkedtem. Hátam halk, fájdalom mentes reccsenések után kiegyenesedett. Éjfekete bundám helyett, hófehér, kékesárnyalatú selymes szőr lett. Akkora lettem, mint még soha. Szemem izzó vörös és élénk piros között lobogott. Teli volt harggal, gyűlölettel, fájdalommal. Tekintetében rémületet láttam. Immár megértette, mik is vagyunk valójában. Megtettem az első, fájdalmas és lassú lépést. Lábaim engedelmesen követték minden parancsomat. Még egy... Barátnőm ekkor elém ugrott, majd megállt előttem. Tudtam mit akar. Engedtem neki. Oda mentem a mostanra űzött vadhoz. Fogaimmal óvatosan felvettem a vállainál fogva, s cipelni kezdtem. Nem kellett sok idő és oda értem egy veremhez. Nem egy közönséges szakadék volt. Teli volt veszett, éhező farkasok százaival, akik csak arra vártak, hogy valami vad beessen oda, s elpusztíthassák. Közvetlen a szélénél leraktam. Valami megváltozott a szemében, mintha hálás lett volna azért, hogy nem vetettem bele. Azt hitte, nem eshet már bántódása, de ekkor megragadtam. Hallottam bőrének finom sercegését, csontjainak roppanásait, reccsenéseit. Éreztem a számban a vér ízét. Kihajoltam a szakadék széléhez, és eldobtam. Ordítva zuhant lefelé és éles koppanással csapódott a földbe. Farkasok acsargása, hörgése, fájdalmas üvöltések, szakadó végtagok zaja tört fel a mélyből.

Nem sokkal ezután megfordultam és elindultam a másik irányba. Kis idő után visszaértem. Láttam a ragadozó félig testvéremet zokogva átölelvén kisöcsémet. Mikor oda értem, arébb állt és oda engedett. Gyöngéden felemeltem hideg, merev testét. Elindultam a folyóhoz. Tudtam, ez lesz a legmegfelelőbb hely számára. Az óvó, simogató, langyos vízben nem eshet többé bántódása. Beleraktam a vízbe, elengedtem.. A folyó sodrása lomhán vitte magával, miközben egyre süllyedt. Kis idő után elmerült megtört teste. Hatalmas, fájdalom teli üvöltést hallattam. Madarak százai röppentek fel az erdő minden pontjáról. Futni kezdtem. Egyre gyorsabban és gyorsabban és gyorsabban, mikor egy szikla peremhez érkeztem. Nem álltam meg. Gondolkozás nélkül bele vetettem magam a mélybe.

Az ugrás felénél átváltoztam. Tudtam, ha így maradok, túl fogom élni. A hátamra fordultam és lehunytam a szemem. Elképzeltem óvó családomat, ahogy várni fog rám oda fent, valahol máshol. Engedtem zuhanni tehetetlen testemet. Halk, tompa puffanással értem földet. Gerincem éles reccsenéssel tört apró darabokra, mint minden csontom. Fájdalommentesen feküdtem a porban. Utoljára egy könnycsepp szelte végig az arcomat, majd elhagyott a lelkem. Éjfekete amúrleopárdként emelkedni kezdtem. Egy tisztásra értem. Ott ült a családom és engem várt. Szaladni kezdtem feléjük. Mikor odaértem mindenki hozzámbújt. Boldog voltam. Újra velük lehetek, immár örökké. Nem vehet el tőlük semmi, és senki...

Remélem tetszett, és kárpótol titeket. Tényleg sajnálom, hogy tudok mostanában írni, de igyekszem valami tűrhetőt összehozni..

Hát akkor, további szép napot, a viszont írásra..:)
 

Szép jó estét!

Régen írtam.. tudom tudom. Meglehet ölni._.

DE mentségemre szolgáljék, hogy írtam.. és már két mondat volt hátra.. mikor elveszett az egész, amit írtam. Pedig abban benne volt minden. A lelkem egy darabját tettem bele. Tisztaszívemből írtam mindent..mindent. Most megpróbálom megint leírni. Nehéz lesz, de tisztán emlékszem. Arra ébredtem fel, hogy sírtam. Szerintem.. egy fájdalmasan gyönyörű álom volt.

Még egy pici kitérőt tennék.

Apa visszaköltözött, azthiszem már 2 hete. Eddig minden rendben. Ennek örülök.. nyugalom van és béke. A kedvem is jó. Már nem szedek nyugtatókat, altatókat. Úgy tűnik.. elindultunk egy szebb út felé. REménnyel tölt el, az a kicsi fényis az alagút végén, hogy egy normális család lehetünk. De ez idővel úgyis kiderül..

Ennyit a magánéletemről^^ Kezdem is-ujra><-..

Hűvös nap volt. Se ősz, se tél. A kettő közötti zord határ. Reggel fagy, délután kicsi enyhülés.. de érezni lehet, hogy erőteljesen közeleg a tél. Sietve nyomtam anyám arcára egy csókot. Késésben voltam. Cipőm halk, gyors kopogása finoman pattant vissza a falakról. Természetesen, ilyenkor nem jön a lift, mikor az ember igencsúnyán elaludt és hatalmas késésben van.

-Végre! -kiáltottam felmagamban.

Nyílt az ajtó én szinte beugrottam és már nyomtam is a helyeskis "P" betűt. Csendes zörrenéssel indultmeg a lomha vas szerkezet. Nyílt.. kirontottam és futottam a buszmegállóba. Valami csodának köszönhetően elértem a buszt. Lihegve zuhantam le egy ülésre.

Nagynehezen, kiértem a vasútállomásra. Éppen, hogy csak kitudtam váltani a jegyemet. 2perc volt az indulásig. Gyors léptekkel de mégis nyugodt tempóban sétáltam át a peronra. Felszálltam. Hangos morgással indult el a vonat. A kabinban teljesen egyedül voltam egészen a szomszédos városig. Egy idős hölgy és két unokája foglalt helyet mellettem. Kellemes társaságban telt az utam.

Pár órás zötykölődés után megérkeztem uticélomra. Izgulva szálltam le a hatalmas monstrumról. Körül néztem. Nem láttam sehol. Ekkor egy ismerős kéz hátulról magához szorított. Nem ijedtem meg. Ezt az érintést ezerközül felismerném. Hatalmas mosolyojjal megfordultam és átöleltem. Kéz a kézben indultunk el a megszokott irányba. Úgy döntöttünk nem egyből fogunk elmenni hozzá. Sétáltunk egyet.

Egy hatalmas parkba érkeztünk, mikor egy ismerős árnyt láttam. A haja..az egész alakja. Egyből felismertem ki az. Zsebemből kivettem a telefonomat és egyből tárcsáztam a régről ismert számot. Kicsöngött, felvette.

-Héjho, Neko vagyok^^.

-Sziaa n_n. Miujság van, rég láttalak..

-Ühm, lépj vissza.

-Micsoda?

-Lépj már vissza><

-Jolvan-jolvan megne ölj.-kuncogott.

-Na, látsz már?

Leraktam a telefonomat finoman kifűztem meleg kezéből az én mancsom. Szelíden rá mosolyogtam, megvártam míg ő is elmosolyodik és elindultam. Alig bírtam visszafogni a határtalan boldogságomat. Szinte a nyakába ugrottam mikor egy lépésnyire voltunk egymástól. Átölelt és magához szorított.

-Te lány.. hiányoztál.

-Te is nekem..

Majd mégszorosabban bújtunk egymáshoz. Pár pillanat múlva elhúzódtam tőle és visszamentünk feketehercegemhez. Megfogtam melengető kezét. Ő pedig a derekamnál fogva, magához húzott. Megtörtént a baráti bemutatás.

-És.. hogy-hogy itt vagy?

-Feljöttem hozzá. -elmosolyodtam.

-Á, értem. -láttam boldog szemeit. Amitől még boldogabb lettem.

-Na nekem mennem kell. Vigyázzatok magatokra. - majd kérlelően ránézett a szívemre, aki egyből elengedett. Megöleltük egymást. Intettünk és mentünk tovább.

Fagyos lett a levegő. Túl fagyos, túl rideg. Ettől megijedtem. Tudtam, hogy nem esett jól neki. Próbáltam kinyitni a számat, de megszorította a kezemet. Egyből rájöttem, jobb ha most csendbe maradok. Az út többi részét kellemetlen kínos csöndben tettük meg. Beértünk a lépcsőházba, udvariasan előre engedett mindenhol. A liftbe beszállt egy idősebb néni, így kénytelenek voltunk magunkra varázsolni a mindennapi viseletünket.. a tökéletesen élethű műmosolyunkat. Kiszálltunk. Bementünk a lakásba. Levettem a cipőmet. Vettem volna le a kabátomat, mikor neki szorított a falnak. Finoman, lágyan csókolgatni kezdett. De.. ekkor valami furcsát kezdtem érezni rajta. Megfeszültek az izmai. Éreztem, ahogy meg-meg remeg. Simogatni kezdte az arcomat. Féltem. A gyomrom összeszorult. Nemtudtam mit csináljak. Eltoljam magamtól, vagy engedjem , hogy azt tegyen velem amit szeretne? Ekkor ökölbe szorult a keze. Közvetlen mellém belevert a falba. Ijedtemben felsikoltottam. Ellöktem magamtól. Kifutottam a szobából felkaptam a cipőmet, ahogy kiértem az ajtón felkaptam a lábamra felhúztam a cipzárt és hosszú erőteljes léptekkel futottam le a lépcsőn. A táv felénél járhattam, mikor hallani kezdtem léptei zaját. Nemtudtam gyorsabban futni a lépcsőkön. Természetesen sportcipőben volt így neki könnyebben ment. Alig volt köztünk fél emeletnyi távolság, mikor ugrott. Nem futott tovább. Közvetlen mögöttem ért földet. Egy határozott erős mozdulattal átkarolta a derekamat, magához húzott, majd fejét a vállamra tette. Leakartam fejteni magamról a kezét.. elakartam menni. Ott akartam hagyni. Féltem. Egy könyepp gurult végig az arcomon. Éreztem, ahogy összerándult. Ez más volt. Csontomig hatolt a belőle sugárzó fájdalom.

-Sajnálom.. én.. annyira.. sajnálom.

Valami nedveset éreztem a nyakamnál. Megfordultam és átöleltem.

Ennyi lenne. Remélem most nem fog elveszni. Mert megőrülök><"

Remélem, tetszett. Ha nem, nemtudok mit tenni. Próbálok sűrűbben írni..mégha lenne is miről.. De mindegy, megoldom..valahogy^^

Hát, további szép estét!

Szebb estét!

Nincs jó kedvem, nem fogom hosszú bevezetést írni, ugyanis beteg vagyok. A fejem szétreped, hányingerem van, szédülök, a torkom szétrobban.. és talán még lázam is van. De nem hat meg. Holnap suli, kész ez van... mondjuk, ha nagyon rosszul vagyok, haza jövök és irány az ágy. Próbálok valami olvashatót kihozni belőle. Kezdem is..

.. könnyű nyári este volt. Barátitársasággal voltunk bent a városban kicsit szórakozni. Nem sokkal éjfél előtt szét széledt a társaság. Mindenki fáradt volt már. Barátnőmmel még reggel megbesztélük, hogy mégse alszom nálla. De mivel, igencsak leitta magát, haza kisértem. Nem volt otthon senki. Féltem magára hagyni.. míg kijózanodik ott maradok vele.

Indulás előtt nyakamba raktam a kezét, és nagynehezen megtettük az első lépést.

-Biztos, nem kell segítség? - kiabált utánnak vöröshajú szépségem.

-Nem, nem kell köszönöm. Megoldom. -mosolyogva válaszoltam.

Elértünk az első utcához. Részeg barátnőm lefonta a kezét nyakamról, falnak támaszkodott és hányt. Egyik kezemmel összefogtama haját, másikkal derekát átölelve tartottam. Mikor éreztem, hogy biztos lábakon áll, belekotortam táskámba és elővettem egy tiszta zsebkendőt. Letörölgettem a száját, mivel annyi ereje sem volt, hogy rendesen megtartsa magát. Törlőpapírocskámat zsebre tettem, kezét a nyakamba raktam. Oldalánál fogva szorosan magahoz húztam és hagytam, hogy rámhelyezze súlyát. Egy óra alatt sikerült haza érnünk az amúgy, 5utcával alrébb levő házukhoz. Minden negyedik lépésmél hánynia kellett.

Mikor végre az ajtóhoz értünk, benyultam a zsebébe a kulcsokért. Nagynehezen kikerestem melyik kulcs jó a zárba. Katt.. nyílik az ajtó. Megkértem, hogy mutassa meg merre van a lámpa kapcsoló. Ekkora volt már annyi ereje, hogy eltántorogjon odáig.. de ekkor láttam, hogy egyensúlyát veszti és reflexből nyultam utánna.

-Köszönöm, hogy törődsz velem. -motyogta.

Nem feleltem csak segítettem neki kiniytni az ajtót bevinni az ágyra lerakni, bezárni a kaput és a bejárati ajtót. Fura öklendezés félét hallottam.. kiszaladtam a konyhába és az első tálat amit megkaparintottam vittem is neki. Nyögve bukott előra és hányt. Fölé hajoltam és összefogtam előre hulló haját. Mikor láttam, hogy vézett kimentem a mosdóba.. kiöntöttem a wc-be kimostam a tálat és siettem vissza. Kitudja mikor lesz a következő.

Mikor visszaértem, elfeküdt a kanapén. Felmentem a szobájába és lehoztam egy takarót. Ráterítettem, majd leültem az ágy elé tállal a kezemben. Azt hiszem elszunyókálhattam, mikor félre simította a hajamat és lágy, puha csókot nyomott a nyakamba. Meglepettem fordultam hátra.

Csillogó szemekkel nézettrám, lassan hajolni kezdett felém.. ekkor nyakába fontam a kezem és megcsókoltam. Mézédes csókjátol libabőrös lettem. Mohón, puhán és incselkedően játszadozott ajkaimmal. Két kezével körülfogta arcomat, majd óvatosan felhúzott az ágyra. Hátra dőlt.. és finoman tudtomra adta, hogy feküdjek rá. Nem igazán tudtam ezt hova tenni. Megijdetem.. nagyon, megijedtem.

-Hé hé.. mit csinálsz? -derekára ültem és csodálkozva pillantottam rá.

-Nem szeretnéd?-felült és mélyen a szemembe nézett.

Zavaromban nemtudtam mit kéne válaszolnom. Nem várta meg, míg reagáltam. Kibujt alólam és hátra döntött. Ráült a csípőmre és csókolgatni kezdett. Megszeppenve feküdtem. Végtagjaimat hatalmas súlynak éreztem. Nem bírtam megmozdulni.. de ekkor, életre keltem. Tombolni kezdett bennem a vágy. Felültem, lehúztam róla a felsőjét.. és lekaptam a sajátomat.  Óvatosan hátra löktem és éppenhogy csak ráfeküdtem. Nem szerettem volna hozzá érni hideg testemmel. Nemtudtam, hogy reagálna rá. Féltem, elijszetném ezzel. Annyira hevesen izzott bennem. Fékeznem kellett magam, hogy ne zúdítsam rá. Mindennél jobban vágytam rá, annál jobban vigyáztam rá.

Nem bírtam aludni. Magamhoz szorítottam. Simogattam a haját, mig felnem ébredt. Megfordult és mosolyogva rám pillantott.

-Szeretlek. -suttogta.

Elmosolyodtam és csókot nyomtam a homlokára. Mégjobban magamhoz szorítottam és elaludt. Rettegtem attól, hogy megbánta ami éjjel volt. Lehunytam a szemem.. majd süllyedni kezdtem az álom világomba. Késöbb arra keltem fel, hogy fura jó illat szállingózott a lakásban. Azt hiszem palacsinta. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy a levegőböl esik vissza a mennyei étek a palacsinta sütőbe. Fáradtan felültem. Magamra vettem pólómat.. és elmentem a fürdőbe. Kiváncsi voltam mennyire látszik az éjjel mulatság nyomai.

Gyönyörű lila fognyomok a nyakamon, melkhasamon, kezemen. Mindenhol.. kimentem a konyhába. Hátulról átöleltem.. majd nyomtam egy csókot a fejére.. hátra fordult és megölelt...

Hát ennyi lenne. Remélem tetszett. Ha mondandódvan..tudod a dolgod.

Köszönöm, hogy elolvastad.

További szép estét.

Jóéjt..

Hola népség..^^

Tudom, eddig magázódtam.. de most nincs hozzá túl sok kedvem. Mostanában elég furcsákat álmodom. Ezeket mind elolvashatjátok.. részletesen. Nem is húzom tovább az időt.. keudem is;3

 Hallgasd meg.. https://www.youtube.com/watch?v=5O62xH4u4Pc&NR=1

Sötét volt és hűvös. Haza felé tartottam egy szombat esti iszogatásról. Egy lámpákkal kivilágított, de még is sötét utcán sétálgattam. Rossz érzésem volt, ezért minnél gyorsabban elszerettem volna tünni onnan. Szerencsére, a surranóm volt rajtam, így könnyen ment a gyorsabb, erőteljesebb lépés.

Egyszer csak a hátam mögül hangokat hallottam. Vissza fordultam, sehol senki. Benyultam a táskámba.. gázspray a kézben.. minden rendben. De ekkor valaki elkapott a derekamnál, a számat befogta és kiverte a kezemből a védekező eszközömet. Bvonszolt egy garázsféle fura helyre.

Ledobott egy matrac féle valamire. A hátamra estem. Valami kemény volt alattam.. ezt a gerincem eléggé érezte. Relytéjes támadóm ráült a csípőmre, kezeimet leszorította. Nem bírtam megmozdulni. Undorító nyálas csókokat nyomott a számra, az arcomra, a nyakamra. A kezeimet neki kötözte egy rácsnak. Sikítani szerettem volna.. de egyik kezével befogta a számat. Másikkal ingemet gombolta ki. Harapdálni kezdte a nyakamat és csókolgatni a melkhasom. Megharaptam.. és adott egy pofont. Rájöttem, ha nem fogok ellkezni, hamarabb szabdulok. Hogytam, hogy kedve szerint haszbálja gyenge testem. Féltem attól, ha jobban ellenszegülök bajom eshet.

Letépte rólam selyem ingem, és simogatni kezdte a hasamat. Akkor, nem voltam csikis. Mindenerőmmel azon voltam, hogy ne sikítsam el magam.. hiszen ha megteszem, lehet megöl.

Kezei alhasamhoz értek. Egyik kezével gyengéden felhúzta a lábaimat és levette a cipőmet.. majd a nadrágomhoz nyúlt. Lefejtette rólam, és a földre dobta. Egy hirtelen mozdulattal lekapta magárol a felsőjét, nadrágját. Az arcát még mindig nem láttam, csak hosszú copfba fogott haja simogatta a vállát. Gatyája zsebőböl elővett egy formás kis szikét. Láttam betegesen izzó szemeit. Nagyon féltem. Visszaült rám. Csókolgatni kezdett és meg-megvágott. Éreztem, ahogy jéghideg testemen folyik a forró vér. Ekkor egy hatalmas vágást ejtett a nyakamtól az alhasamig. Melltartómat erölködésnélkül ketté vágta. Hűvös pengéjét mellém rakta. Megakartam feszíteni a hamasat, de nem ment. Annyira fájt a hosszú vágásom, hogy elájultam.

Mikor észhez tértem, egy melegvalami szorított magához. Egy takaróba voltam burkolva. Egy házban voltunk. Lépcsőkön mentünk fel. Nem mozdultam meg, nemtudtam ki volt az. Féltem.. inkább lecsuktam szemeimet.

Páremelettel késöbb, megálltunk. Nyílt az ajtó.. bevitt egy közeli szobába és lerakott az ágyra. Nem volt erőm megmozdulni. Lehunytam a szemem.. és aludtam.

Felébredtem. Kezdtem észhez térni. Láttam a gyönyörű faragású fa bútorokat. Felültem.. a lepedő leomlott rólam. Meglepettem láttam, hogy vágásaim bevoltak kötözve. Mikor takaróm lecsúszott rólam, láttam, hogy valami leesett a földre. Ruhák voltak. Kimásztam puha ágyamból és felvettem őket.

Kinyitottam az ajtót és kiléptem. Egy hatalmas előtér fogadott. Minden hófehér, letisztult és gyönyörű. Félve tettem meg az első lépésemet a másik szobába. Ekkor, valaki megfogta a vállamat.. és halk, duruzsoló hangon megszólalt.

-Ne félj.. itt nem eshet bajod.

Összerezzentem. Hátra fordultam, és egy ismerős arcot láttam. Megkönyebbülve mosolyodtam el, és öleltem át. Ám ekkor hatalmas fájdalmat éreztem a hasamon.

Megfeszülve toltam el magamtól. Ő pedig egyböl felkapott és vissza vitt az ágyba. Lerakott és óvatosan lefejtette rólam a kötést. A sebem erőteljesen vérzet.. kezdtem elveszíteni az emlékezetemet a vér veszteség miatt.

Utoljára láttam őt. Aggódó tekintete a sebemre fókuszálódott. Annyi erőm még volt, hogy elmondjam neki..

-Szeretlek.

.. és elszált az életem. Élettelünül feküdtem az ágyon. KÍvülrőlfigyeltem elernyedt testemet, ahogy sírva szorongatja a megmentőm...

Befejezésnek ez elég. Fura egy álom.. és nem ez volt az utolsó. Holnap, megint jön egy ilyen kaliberű.. Remélem, azért tetszett...most búcsúzom.

Aludjatok jól.

Jóéjt~

Most nincs erőm szép, kellemes beveztést írni.. most igazából a gondjaimat írom le.. valahol ki kell önteni, nem? Ez a legmegfelelőbb hely arra.. úgy is kevesen olvassátok.
 

Éreztétek már azt, hogy szét robban a szívetek, hogy ezer felé szakad és bele halsz a fájdalomba? Téped magad, de nem tudod miért? Fáj az, hogy nem lehetsz azzal, akit szeretsz.. teljes, tiszta szívedből. Szeretnél szárnyalni.. szabadon, mint egy madár. Korlátok nélkül.
 

 Mert én most ezt érzem. Bele őrülök.. alig aludtam pár órát. Nincs jó kedvem. Össze nyom a teher, amit a nyakamba akasztottak.. mindenem fáj. A pár órácska szunyókálástól fizikaifájdalmak is gyötörnek._. Szóval, most minden ostromol. Leakarják dönteni képzeletbeli pajzsomat, ezért hatalmas erőket kell magamban megmozgatni, hogy ne vegyék észre rajtam.. de ez most nem megy. Nagyon nem.. és igazából, nincsen senki, aki tudna rajta most enyhíteni. Úgynevezett, legjobb barátomat nem tudom elérni. De tőle, amúgy is fejmosást kapnék ezért.. meg persze, sok-sok ölelést. De ez van.
 

Az elmúlt egy hónapban.. elég sok fájdalmas dolog ért. Próbáltam magam erősnek mutatni, de tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap, amikor minden egyszer kibukik belőlem.. és most itt van. Anyum nem érti ezt meg.. szerinte csak túl reagálom. De ő nem lát belém.

Félek, elrontottam mindent. Tegnap hajnal óta tépem magam. Ráadásként.. szerintem, igazából most basztam el mindent. Megfogok őrülni.. ezt nem akarom. De tőlem, minden ki telik. Barátnőm most hívott le, mikor épp nem kellett volna.. de muszáj voltam lemenni, ha nem akartam, hogy elbasszak neki is mindent.

 Miért raktok rám ennyi mindent? MIÉRT?! az össze roppanás határán állok. Komolyan.. kezdek bekattanni.. mindenki rám rak mindent.. miért nem tudjátok TI elintézni magatoknak? Igen, megint betelt a pohár.. miért nem foglalkozhatok kicsit magammal? Én szívesen segítek nektek.. de ez már sok. Mindjárt kezdődik a suli.. emiatt is stresszelem magam. Sok ismerősöm gondján is agyalok. Ami itthon történek az is szét roppant. Ami
velem.. arról meg ne is beszéljünk.

Gyűlölöm ilyenkor magam, hogy a saját érdekeimet helyezem előtérbe.. mint másokét. Undorodom.. de sajnálom.

igen.. elcsesztem..  az előbb kezdtem már jól érezni magam.. mikor mindent elcsesztem.. MINDENT BAZDMEG MINDENT.. én ezt nem bírom.. pont Őt nem szerettem volna megbántani.. Őt.. aki a mindenem.. én megőrülök. ezt én.. nem bírom='(

egyedül vagyok nélküle.. ha nem beszélhetek vele, akkor azt érzem, mintha összetörve bevágtak volna a sarokba.. üres és védtelen vagyok.. nagyon-nagyon fáj.

Sajnálom.

Ebben a bejegyzésben, belém láthattok egy pillanatra, hogy milyennek érzem azt, ha megbántom azt, akit szeretek. Nincs erőm elköszönni.. nincs erőm befejezni.. úgy érzem, most meghaltam.

Szép jó napot!^^

Régen jelentkeztem.. sajnálom. Csak mostanság, megint ritkán álmodok.. és most végre sikerült. Ezért, frissen lekell írni, mig mielőtt elfelejteném._. nem is húzom az időt.. neki is kezdek..

 Gyönyörű nap sütötte reggel volt.Fáradtan keltem ki hatalmas puha ágyamból. Elindultam gardróbom felé, kivettem egy kutysétáltatásra megfelelő ruhát. Hálóruhámat kecsesen a földre dobtam.. felvettem a felsőmet és hosszú nadrágomat. Legnagyobb melegben is ez volt rajtam.. nem szerettem volna, ha látszódik hatalmas karmolásom. Óvatosan letuszkoltam Lizát az ágyról és már mentünk is. Talpam hangja halkan verődött vissza a falakról. Utolsó lépcsőfokról leugrottam és boldogan mosolygtam. Óriási bejárati ajtónkat kitártam, szeleburdi kiskutyám pedig vágtatott kifele.  A nedves fű hűvösen cirógatta talpamat. A saját, hatalmas birtokunkon sétálgattam. Foltos életem, szabadon rohangált a fűben. Rettentően boldog volt. Egy órás sétálgatás után, elértünk a birtok hatalmas kerítéséhez. Láttam, valamit feltűztek rá. Átmásztam a csúszós fán és letéptem. Egy szórólap volt. Nézegettem és valamilyen idegen nyelvet oktattak. Címmel telefonszámmal ellátott lapocska volt.

 Nagy nehezen sikerült vissza másznom, de kigondolná.. kiszakadt a nadrágom. Hatalmas sebemet végig szelte egy éles tüske. Mikor hozzá értem, azt hittem megőrülök. 

- Ez is csak velem történhet.. -morogtam magamnak.

 Aggódó kiskutyám rögtön szaladt hozzám. Haza küldtem, hogy hozzon segítséget. -valami szuper kutya volt, félóra mulva oda értek hozzámoO"-  Behúzódtam egy fa alá. Az eső is esni kezdett.. mert miért ne? Nem elég, hogy nem bírok lábra állni, mert felszakad a régi sebem, ami amúgy is csontig hatolt.. még az eső is esik.. hagy csípje a víz. Elég rossz kedvemben talált meg a felmentő sereg. Szőrpamacsom otthon maradt.

Hősöm letérdelt előttem és óvatosan megtapogatta a sebemet. Felszisszentem..

- Miért pont neki kellett jönnie?- morogtam magamban.

-Ne haragudjon.. nem akartam fájdalmat okozni. -láttam rajta, hogy tényleg megijdet, hogy fáj.

Gyengéden megfogta a derekamat és felemelt. Fájós lábamat óvatosan karolta át kezeivel. Kezeimmel körül fontam a nyakát. Féltem, hogy kiejt a kezéből. Megérezhette, hogy nem érzem magam biztonságban és erősebben de még gyengédebben szorított magához. Lassú léptekkel haladtunk. Mindketten csöndben voltunk.. majd megtörte a kínos hallgatást..

- Hogy sikerült elesnie?- óvatosan kérdezte..

- Muszáj elmesélnem?- eléggé zavarba hozott a kérdésével.

-Sajnálom, ha tolakodó voltam..

-Átmásztam a kerítésen és felvágta egy tüske..

 Érzetem, ahogy megfeszül a teste. Gondolom, a nevetés ellen küzdött. Egy órányi séta után vissza értünk a házba.

2-3 nap pihenés után megmuttam szüleimnek a szórólapot. Elszerettem volna menni. Végül bele egyeztek, adtak pénz azt útra. Könnyes búcsú  és seb átkötözése után már indultam is. Nem szerettem volna ha jön a díszes família.

Kiértem.. hát nem pont az orrom előtt ment el a vonat? Megkérdeztem az információnál mikor megy legközelebbi. Holnap reggel. Úgy gondoltam, elindulok gyalog.. félúton stoppolok.

 Pár órányi gyaloglás után, egy mocsárhoz értem. Furán éreztem magam. Mintha nem lennék egyedül. Össze szedtem pár faágat.. kerestem egy jókis pihenő helyet, és tökéletes volt minden. Vagy is lett volna.. ha megtudom gyujtani a rakoncátlan ágakat. Sokáig bajlódtam vele, végül meguntam. Össze kucorodtam egy hatalmas fa alatt.. és elnyomott az álom.

 Másnap reggel, elég elgyengülten ébredtem. Nem aludtam jól. Nem ehhez voltam hozzá szokva. Körül néztem, minden tiszta harmat.. a táj lenyűgöző volt. De valami hiányzott a képből.

- A holmim!- sikítottam fel..- Ne aggódj Ági. Megvan az valahol. Nincs itt senki aki elvihette volna.

 Akkor feltűnt egy másik furcsaság. Én nem ide feküdtem le aludni. Egy hatalmas fa tetején voltam egy faházikóban. Óvatosan kilépkedtem a korlát nélküli szélre, majd valaki megfogta a vállamat. Halkan felsikítottam, és az ijedségtől megbillent az egyensúlyom. Ekkor a rejtélyes emberrabló, utánnam kapott és libbenő ruhámnál fogva, vissza rántott.

- Úristen! Ilyet mégegyszer ne csinálj! - majd megfordultam és elállt a lélegzetem.

-Te mit keresel itt? - csodálkoztam el.

-Én? Én itt lakok. -elmosolyodott- Gyere.. megfogsz fázni.

 Azzal betessékelt a házacskába és leültetett egy székre. Furcsa illat szállingózott.. tea, mentol és még valami. Azt hiszem, csokoládé. Nem voltam benne biztos. Szétnéztem és minden féle kütyüt láttam.. és egy képet. Rólunk. Mikor kicsik voltunk és együtt játszottunk anyámék birtokán.

-Régi szép idők.. - gondoltam magamban, majd sóhajtva elmosolyodtam.

- Tessék, itt a tej és a keksz. Kérsz még valamit?

-Nem, nem köszönöm.- majd jóízűen elmajszolgattam a finom falatokat.

-Merre tartasz?

-A fővárosba. -nem tudom a nevét.. nem magyar volt-

-Eltudlak vinni oda.. de a mocsáron keresztül.. itt a legrövidebb.

-Megköszönöm, ha segítesz.

-Ez a kötelességem.

 Ez után, csendben folytattuk a reggelit. Jó volt vele lenni.  Kipillantottam az ajtón. Lenyűgözött amit láttam. Hatalmas fák mindenütt. Madarak repdestek. Boldogsággal telítette meg a lelkemet. A nap hátra lévő részét együtt töltöttük bogarászással, elmélkedéssel és régi történetek felelevenítésével.

 Eljött az este.. én lemásztam a hatalmas fáról lelógó lépcsőn. Az utolsó lépcsőfokról ugrottam egyet. A víz felfröccsent rám. Én pedig boldogan játszottam vele. Levettem utazó ruhámat.. eldobtam a vízbe, és eldőltem a hűsítő selymes vízben. Elmerültem. Párpercig lent voltam a víz alatt. Kinyitottam a szemem, de a sötétben nem láttam semmit.  Végül, kénytelen voltam feljönni levegőért.

 Láttam, hogy előttem áll. Abban a pillanatban elvörösödve zuhantam vissza. Csak az állam látszott ki.

 Nem szólt egy szót sem. Párperc zavarba ejtő csönd után elindult felém. Köldökéig ért a hűsítő nedű. Hál'istennek semmi olyat nem láttam amit nem kellett volna. Ettől kicsit jobban éreztem magam. De mikor kezdtem volna elfogadni, hogy nem láttam semmit.. akkor bevillant, hogy ő igen. Elég kellemetlenül érintett.

 Pár lépés után oda ért hozzám, elmerült a vízben pont annyira, mint én.

-Ne haragudj, ha megijesztettelek.

 Nem feleltem. Inkább méglentebb merültem. Gondolom tudta, hogy ez nem vígasztalt. Ekkor kezei, a habok alatt elindultak felém. Óvatosan hozzá ért az arcomhoz, és lágyan kiemelte a vízből. Párpillanatig egymás szemébe néztünk. Közelebb mentem hozzá és megcsókoltam. Lágyan óvatosan, de mohón csókolt. Minden porcikám bizsergett tőle. Kezeimmel körbe fontam a nyakát. Ő derekamra csúsztatta egyik kezét, másikat pedig az arcomon hagyta.

 Percekkel késöbb feleszméltem, és eltoltam magamtól.

-Nem szabad.. ezt nem..-elcsuklott a hangom.. sírva fakadtam.

 Közelebb húzott és a melkhasához szorított.

- Sajnálom.-éreztem, ahogy minden porcikája megfeszül mikor kimondta. Ettől mégjobban záporoztak könnyeim. Felemelte a fejemet és letörölte a könnyeimet. Hátra nyúlt és oda húzta a ruhámat. Belebújtam. Nem gondoltam, hogy a víztől ennyire nehéz lesz. De nem érdekelt. Ez is könyebb volt, mint..

 Elmentem a lépcsőhöz, segitett felmászni. Mikor felértem, levetettem vizes ruhámat. Felvettem hosszú nadrágomat és kényelmes felsőmet. Összecsomagoltam és elmentem. Nem kellett a segítsége. Egyedül akartam lenni. Mielőtt kiléptem az ajtón, hozzá nyomtam szelíd ajkaimat az ő vad és lágy ajkához. Nem maradhattam tovább.

 Pár nappal késöbb, elértem a fővárosba. De még mielőtt bementem volna hatalmas kapuján, megtorpantam. Vissza néztem az innen gyönyörű tónak tűnő mocsárra és láttam a fát. Abban a pillanatban eldobtam mindent a kezemből és futni kezdtem.. ahogy a lábam bírta. Fél úton járhattam, mikor elgondolkoztam azon, hogy miért jutottam el ide 2nap alatt? Majd felvillant egy kép. A sok sírás kimerített. Szinte minden fánál megálltam pihenni. Fájt a lelkem, mintha egy hatalmas darabot szakítottak volna ki belőle.

 Sokáig futottam. Úgy döntöttem, ideje lesz megállni kicsit pihenni.. de ekkor megláttam őt, ahogy ül a vízben maga elé bámulva. Nem haboztam sokat. Remegő térdekkel futottam el odáig. Amint meghalotta, hogy valami nagy zajt csap, egyből felugrott és meglátott. Nem hitte el.. láttam rajta, hogy nem hiszi el. Ettől még gyorsabban futottam.. és az utolsó két méteren ugrottam. Pontosan elé csapódtam be. Sírva rogytam össze..

-Sajnálom.

 Lehajolt hozzám.. és megcsókolt..


Többit nem mesélem el. Nem volt semmi intim dolog.. csak egyszerűen a szívem szakad meg, hogy csak egy álom volt és nem a valóság.. Remélem tetszett.. ha nem akkor nem tudok mit tenni. Én beleadtam apait-anyait. Sajnálom, nincs jó kedvem. De mindegy, majd elmúlik ez is, mint a többi...


További szép estét/hajnalt/napot...

Jó napot!

Tudom, elmaradt a bejegyzés. Őszintén, nem volt kedvem leírni mit álmodtam.-De csak egy valakiért tudhatjátok még is meg.. és csak azért, mert nagyon szeretné tudni, mit is álmodtam. Szóóval, ez olyan nemtartozikráddeenemtudomeltitkolnielőled dolog rátok nézve.. mivel nem lehet titkosan publikálni>< és most, véleményt erről nemkérek._.nyau,köszönöm.- Ha felidézem magamban az álom töredékét, már kiráz a hideg. Az a  legfurcsább, hogy ennyi idő elteltével is emlékszem rá. Lehet azért, mert sokat gondolok rá. De nem is izgat.. csak takarodjon ki a fejemből! Gondolom most azt hiszitek, hogy örülnöm kéne annak, hogy még mindig emlékszem rá.. de engem ez nem vidít fel. Mondjuk, kit villanyozna fel az álmos könyvek szerinti balszerencsét okozó motívum. Tudtommal, senkit. Főleg akkor, ha 8szor is szerepel. De ez van. Túl kell élni. És pont..

Napsütéses nyári délután volt. Nem Szolnokon voltunk, hanem valami más helyen. Olyan helyen ahol jártam már.. de nem rémlik. Hévízre hasonlít leginkább. Talán ott voltam, nem emlékszem már. Nem egyedül voltam, ott volt egy nagyon közeli ismerősöm. Akkor együtt voltunk. -Nem is értem hogyan. De már álmodtam vele ilyesmit. Asszem, ezt a részét inkább hanyagolom...o.o-

De jött egy hatalmas veszekedés, az utca közepén. Kiderült, meg csalt. Nem dobott fel ez a hír. ENGEM csalt meg. Igencsak felháborodtam. Az aznap kapott virágot, szét vertem rajta. Egyedül, csak az illatbombát sajnáltam. -Hát.. szeszélyesek a nők..:3 node psszt!^^- Lehet, hogy tulzásba estem, de nem bántam meg. Inkább derüljön ki milyen  féreg mondja azt nekem, hogy szeretlek. Csupán üres szavak. Ha szeretne, nem csalt volna meg egy útszéli lotyóval..

Többé nem hittem neki. Örültem, hogy megszabadulok tőle. Aznap délután, vissza mentem a szállodába, ahol a 2éves együtt létünket ünnepeltük volna, pont aznap este. Sírva pakoltam össze. Próbált vissza tartani.. de én ellöktem az utamból. Még egy utolsó szép mondatot vágtam a fejéhez.. ebből a taplóra és féregre emlékszek.

Elköltöztem a város másik végében lévő szállodába, hogy a legkevesebb esélyét is elvegyem a találkozásnak. Szerencsére, nállam maradt a hitelkártyája.. de úgy dönöttem, nem használom. Nem süllyedek le egy tinilány szintjére. Aznap mikor, elmentem körül nézni, felfedezni azt a város részt, nagyon sötét borongós nap volt.

Elmentem egy szórólapos melett. A kezembe nyomott egy hamu szürke lapot, melyen egy jósnő címe ált. Úgy gondoltam, elmegyek.. mert miért ne? Nem rossz dolog, ha megtudod mikor lépbe az életedbe a szőke herceg.

Oda értem. Leesett az állam. Egy szexshophoz érkeztem. Körül néztem, senki nem volt az utcán.

-Hát jó.. bemegyek- nagyot sóhajtottam és elindultam a rózsaszín világ felé.

Mikor beértem tőlem balra vibrátorok, bilincsek, szikék. Nem igazán értettem, mit keres ott szike.. na mindegy. Elindultam a pultos felé, mikor egy függöny mögül kijött egy nő.

-Erre jöjjön. Erre kell menni. Csak bátra, jöjjön.- mosolygott.

Elindultam felé. A függöny mögött meredek lépcső fogadott, és egy hatalmas sötét folyosó, ahol érdekes levendula illat volt. Sétáltunk a rémisztő alagúton, majd egy hatalmas fényes szobába érkeztünk. Szétnéztem, és megakadt a szemem egy ismerős alakon. Nem akartam elhinni, ez még itt is itt van. Ki akartam menni, de ajósnő megállított.

-Nem hiába jött ma el. Ma mindkettejüknek itt kell lennie..

Majd oda hajolt valami gömbhöz.. azt mondta, hogy az én szőke hercegem ő és nem akart megcsalni. A lány támadta le. Nem hatott meg amit mondott.. inkább felháborított. Ezért elmentem. Mikor kiértem az ajtón valam furcsát láttam. 8 koponyát felhőkből formálva. Éreztem ebből baj lesz. Majd vissza futottam a jósnőhőz..

.. de a többire nem emlékszem. Lehet, jobb is.. nem akarom megtudni mit mondott. Nyomasztó volt az egész. Örülök, hogy vége.

Grr.. ennyi lenne. Hát, remélem azért tetszett.. de eröl nem kérek véleményt:3

További szép estét!'+'

Szép jó napot!

Régen jelentkeztem, de mostanában furcsákat álmodok. Tudom, az lenne a lényeg, hogy leírjam őket.. de ezek nem olyanok, amiket szívesen megosztanék. Ismerőseim szerint, lekéne őket jegyezni.. mert nincs azzal semmigond. De, én ebben nem vagyok annyira biztos. Még gondolkozom rajta.

Ma kétszer is álmodtam. Egyet hajnalban, egyet pedig délután, mikor lefekdütem aludni, mert a hasam majd' szétszakadt. Kutya rosszul voltam. Felkeltem fél 12kor, kirohantam wc-re. Ott rosszul lettem. Vissza feküdtem az ágyba. Mamának sikítva szóltam, hogy hozzon gyógyszert, mert én ezt nem bírom. Szegénykém, sietett ahogy csak tudott. Nemtudom mennyi ideig, de úgy éreztem, évekig szenvedek. Megint kirohantam a wc-be. Hánynom kellett, de nem jött semmi. Majd kirontottam, be a fürdőbe. Ott szinte letéptem magamról mindent, és bevetődtem a zuhanykabin aljába. Összekucorodtam és folyattam magamra, a forróbbnál forróbb vizet. Egy óra fájdalom csillapítás után, megpróbáltam felkelni. Hát.. mit mondjak, vissza estem. Térdeim nagyon gyengék voltak. Térdenülve töröltem meg magamat, és felöltöztem. Kapaszkodva mentem ki a fürdőszobábol. Félúton, majdnem elájultam éppenhogy csak betudtam esni a fotelbe és lehunyi a szememet, míg mama beágyazott. Végül sikerült lefeküdnöm. Mami belém tuszkolt kétszem krumplit. Rosszul lettem ettől is. Tudom csak jót akart, de én tudom mi a jó ilyenkor. Az évek során, ennyire nem voltam még rosszul, csak mikor legelősször tapasztaltam ezt. Akkor majdnem elájultam a strandon. Na.. melyik a jobb?

De most nem azért vagyok itt, hogy leirjam milyen szenvedéseken mentem ma keresztül.

 Ha olvasod, ajánlom hallgasd ezt..: https://www.youtube.com/watch?v=pu-8wGbWMro&feature=related egy ismerősöm mutatott tőle egy számot..meghallgattam a többit.. és erre bukkantam:3

Akkor, kezdődjék...

.. Valamilyen válogatáson voltam, azt hiszem azon, amire elkellett volna mennem. De feleslegesnek éreztem. Vége volt, minden rendben. Kiérek és megláttam őt. Hosszú arany haját csak úgy ringatta a szél. Annyira megörültem, alig hittem a szememnek. Szinte, egész nyáron nem találkoztunk. Hát, most végre láthatom. Kiléptem az ajtón, ő pedig egyből felkapott és megölelt. Annyira de annyira hiányzott. Az illata.. ezerközül felismerem.. örökre bevésődött a fejembe. Olyan volt ez nekem, mint valami drog. Tökéletes, finom, édes. Végül elengedtük egymást és mosolyogtunk.

-Szóval.. te is ilyen, fotóp*csa leszel? -gúnyolódott.

-Igen, persze. Hát nem jó?- mondtam én is olyan hangsúllyal.

Ezen jót nevettünk.

-Reméltem is. Majd azért.. néha egy-egy autógrammot kaphatok, hölgyem?- kacagott.

-Maga? Viccel? Ch.- majd elvigyorodtam.

Annyira békés volt minden. Megint boldog voltam. Tökéletes lelki állapotban. Mindig ezt érzem, ha vele vagyok. Békét, nyugalmat. Csak őt érzem. Imádom ahogy nevet, ahogy meséli a történeteit, ahogyan a hajába kap a szél. Senki nincs rám ilyen hatással, mint ő. Ha vele vagyok, azt érzem, hogy az egész világon, csak mi vagyunk. Senki más.

Késő délután volt. Úgy gondoltuk, ideje elmenni arra a helyre, amit csak mi ismerünk. -Álmomban, az a hely ezerszer gyönyörűbb volt, mint igazából.- Felmásztunk a lépcsőn, kiültünk annak a valaminek a szélére, és nagyon sokat nevettünk. Beszélgettünk, felidéztük a régi emlékeket. De elértünk egy kritikus pontra, amit nem kellett volna megemítenem. Ettől eléggé elszomorodott. Nemtudtam mit kéne most csinálnom. Tudtam, hogy elszúrtam. Közelebb húzóckodtam hozzá, majd megöleltem. Éreztem, ahogy megfeszül, mintha elakart volna lökni.Szörnyű volt.

Ekkor feláltam és kintebb léptem a "párkányon".. nagy levegőt vettem, majd ugrottam. Ahogy zuhantam, éreztem, ahogy a szél a hajamba kap. Utoljára vissza pillantottam, de már nem láttam sehol. Tudtam, megint kezdődik. A felhők fölött zuhantam. Majd a kéz megint megfogott, szorongatta megtört testem. A föld felé dobott. Hullócsillagként repültem át az égen, majd becsapódtam. De most sokkal lassabban történt az egész. Nem fájt annyira, mert végig az ő arcát láttam magam előtt. Ekkor, valami furát éreztem a vállamon.

Ő volt az. Zuhant velem együtt, majd hirtelen megfogta a kezemet, hófehér szárnyait kitárta, és vissza rántott. Átölelt és védőburkot alkotva körülöttem kitört a földkéregből. Egy karcolást sem kapott. De én.. amikor becsapódtam a földbe, csontjaim szilánkosra törtek. Éreztem, itt az idő. Nincs erőm. Arra gondoltam, legalább most nem egyedül halok meg. Lesz valaki, aki átölel és ringat. Nem fogok egyedül egy parton meghalni.

Utoljára kinyitottam a szememet. Rá mosolyogtam. Majd alig hallhatóan elmondtam neki..

-Te vagy a mindenem. Köszönöm.

Majd lehunytam a szemeimet. Egy utolsó könnycsepp még legurult az arcomon, majd a lelkem elhagyta megkeseredett tesemet. Láttam kívülről, átöleli élettelen testemet és sír. Nagyon fájt.. nem bírtam így látni. Így utoljára.. megszólaltam a fejében.

-Kérlek, ne sírj. Itt vagyok veled. A szívedben. Vigyázni fogok rád..

Ekkor  megláttam nálla egy tőrt és szíven szúrta magát.

Meghalt.   Itt van velem. Nem él. Örökké együtt lehetünk.. S végül, egy felhő tetején ültünk és én a vállára, ő pedig fejemre hajtotta eszes buksiját.

Hogy utánna mi történt, nem tudom. Mintha elvágtak volna valami szalagot. Nem tudom. Ez után a hasfájásom keltett.. és kezdődött az órákig tartó pokol..

Hát, remélem tetszett.. de tudjátok, még lesz egy. :3 remélem az is elnyeri tetszéseteket. Az már picit másabb.. de ez van. az álmok szeszélyesek..

További szép estét!:)

'estét! n__n

Elnézést, hogy ma nem jelentkeztem, csak anyukám barátnőjénél voltunk és lefoglalt egy majdnem 7 éves kislány. Imádom a csajszit.. csak kicsit.. khm.. eléggé.. nagyon hiperaktiv.. és agyhalott lettem. Tanitottam görkorizni.. isten vagyok.. tudom-tudom nem kell mondani. Najo.. nem egoskodom, nem jellemző rám.^^ Este.. vagy is inkább hajnalban két féle álmom volt. De csak az egyiket mesélem el.. a másik intim. Nyehi-nyehix] ez van.. bocsi ._.

Amiröl mesélni fogok, nem volt nagycucc.. csak annyi az egész, hogy..

.. testvérem nem idősebb volt nállam, hanem az ikrem. A fiú ikrem. Ez eléggé furcsa volt. Más iskolába jártunk. Én oda ahova most, ő pedig oda, ahova járt. Végzősök voltunk és a szalagavatónkra készültünk teljes gőzzel. Az ő szalagavatója volt hamarabb mint az enyém. Csupán egy nap volt a kettő között.

Ő öltönyben táncolt. Fantasztikusan nézett ki benne. Vége volt az "előadásnak". Majd elkezdtünk enni. Rajtam, egy gyönyörű fekete estélyi volt. Ehez hasonló. :3

Tökéletes hangulatban telt el az este, mire haza értünk, alig vártuk, hogy aldhassunk.. főleg én. Mivel, másnap nagynap várt.

Eltelt az éjjel, majd jött a napfényes reggel. Akkor este, igen csak hűvös lehetett kint. Köd volt. A fák ágai félelmetesen karmolászták a gomolygó párafelhőt. Gyönyörű volt. A szél erőteljesen, de mégis gyengéden fújt. Hallani lehett az idős fák morgását. A hideg kirázott.

Szinte, már tűkön ültem, mikor mehetek már végre fodrászhoz. Annyira izgatott voltam. Csak rólam fog szólni ez a nap.. csak.. rólam. Ahogy kimondtam magamban a hideg is kirázott. Észre sem vettem, de már fodrásznál csücsültem a tökéletes sminkemben, hála anyunak.

Eljött az este, tökéletes hófehér ruhámban nem ismertem magamra. Partnerem vezetett. Minden a legnagyobb rendben volt. Vége a táncnak, lehet menni.. de akkor megláttam valakit az ajtóban állni.

Sokkot kapva álltam ott. Mozdulni sem bírtam. A földbe gyökereztek lábaim. Mosolyogott rám, de nem úgy, mint a többi ember. Az ő mosolya más volt mint a többi emberé .Ilyet csak ő tudott. Senkimás. Tudta, hogy ettől elolvadok. 

Lassú léptekkel közelítettem felé. Térdeim remegtek. Lábaim acél súlyúak voltak.. alig birtam emelni. Meglátta, hogy küzködöm, és ő jött felém határozott, gyors léptekkel. Végül a hatalmas mérföldnek számító 15 métert megttem felém. Odaért hozzám. Mosolygott, a szemei csillogtak. Gyönyörű volt.

Csak azt nem értettem, mit keres itt.. de ez a legkevésbé sem érdekelt akkor. Kizárólag arra tudtam gondolni, mikor ér már ide?!.. gyerünk már.. akarlak. GYERE MÁR! Majd elöttem 2-3 lépésnyire megtorpant. Láttam rajta, hogy habozik nem tudta mit tegyen. Hát elindultam felé.  Kettőt kopogott cipőm sarka és már csókoltam is.

Kezeimet nyaka köré fontam. Mindketten mohón faltuk egymást. Kivoltunk éhezve egymás szájára. Akartam őt.. mindennél jobban. Olyan volt, mint egy álom. Megszünt létezni midnen. Csak én és ő.. senkimás. Nem érdekelt az igazgató, az osztályfőnök. Senki. Csak ő. Ekkor elengedtük egymást. Majd egy könnycsepp folyt ki lelkemtükréből.

 -Te itt vagy.. itt -suttogtam, tudtam, ha megszólalok rendesen, elcsuklik a hangom-

Nem szólt semmit, ujjával óvatosan letörölte a kóbor cseppet.. majd megcsókolt. Elengedett és én sírva átöleltem.

-Sajnálom, többé nem hagylak egyedül.-éreztem, ahogy megfeszül a teste mikor kimondja a szót, egyedül.. ettől még jobban sírni kezdtem, éreztem minden fájdalmát. Megőrültem tőle.. Majd megcsókoltam...

Végül, mikor elengedtük egymást és letörölte elmaszatolódott sminek, kézen fogva oda sétáltunk anyáékhoz. Onnantol együtt mentünk haza. Mindenki várta már, hogy levehesse kényelmetlen cipőjét, ruháját. Testvérem bejött a szobámba és elhívott minket bulizni. Gyorsan átöltöztem.. és már mentünk is. 

Másnap délkörül értünk haza hárman. Alig értünk be az ajtón tesóm már ugrott is az ágyába aludni. Én még megyágyaztam kettőnknek. Elmentem fürdeni. Addig ő szüleimmel beszélgetett. Kijöttem, elment letusolt ő is.. majd elmentünk aludni. Átaludtuk a napot. Éjjel keltünk fel olyan 3körül. Nem szerettünk volna elmenni sehova. Szüleimet se szerettük volna feleklteni, így háát..

..most jön az a rész, amit nem fogtok megtudni;) Bocsi, de ez van.. az élet ilyen.

Remélem tetszett, ha bármi lenne.. tudod a dolgod..:)

További szép napot-reggelt..^^

 Szép jó napot! ._.

Ma "reggel", igazábol 1-kor fellettem keltve._. mondjuk, előtte ébredeztem már, de egy telefon hívás rátett, hogy kipattanjon a szemem.

-Szia

-ühm.szia.-zombimód-

-Msn-re nem jössz fel?

-őőh, most keltem...-már félig aludtam vissza.. mikor azt hallom, hogy kinevet><

Aztán kb. 2-3 perc mulva fel is toltam a hátsomat msn-re . De az a kaksi lefagyott>< és ujraindithattam az egészet._." Apu megint itt van. Mégsem szegte meg, az ígéretét. Ennek nagyon-nagyon örülök.

Miközben olvasod, ajánlom ezt: https://www.youtube.com/watch?v=zYoHBH1UOTE&NR=1

A címet gondolom, furcsáljátok. Ez azért van, mert régebben is álmodtam már ezt. Csak akkor nem a családommal voltam, hanem egy nagyon jóbarátommal.^^

De akkor kezdem is....

... Túrázni mentünk a családommal, a Tiszára. A család alatt nem csak anyut, aput, tesomat értem, hanem az egész famíliát. Izgalmas volt.

A folyó sokkal nagyobb volt szélességre, mint igazából. Mélységre, még a lábunk is leért. Puha homokos alja volt. De még mielőtt bementünk volna a vízbe, az előtt kint voltunk egy hatalams beton stégen. Ott sütkéreztünk, mint valami krokodilok. Majd godoltam egyet és beugrottam a sekély vízbe. Nem lett semmi bajom, számitottam erre a "mélységre".

Ekkor követett a kis családom.. és elkezdtünk picit úszni, mert nagyon nem kelett.. hiszen vitt minket az áramlat. A táj közben egyre másabb lett. Csupasz gátból hatalmas erdős vidékre csöppentünk.. de közben a gát is megmaradt, csak fák vették körbe és a tetején egy kisvasút volt. 

Elérkeztünk arra részre, ahol ha a hídon álsz, látod, hogy a folyó kanyarodik. Onanntol a víz egyre simogatóbb, puhább lett. A színe is megváltozott. Gyönyörű tengerkék lett. S jó szokásomhoz híven, benyögtem egy hülyeséget:

-Ugye milyen puha a víz?

Majd mindenki elkezdett nevetni. De akkor egy örvénybe kerültünk.- álmomon kívül is éreztem, ahogy a gyomrom fel-le liftezik- Nem volt nagy örvény, alig félméteres. Csak muris volt, ahogy dobálgatott minket. Késöbb, eldöntöttük, hogy megszáradunk, mert indulni kéne haza felé. De akkor megláttam valamit a víz felszinén. Láttam, ahogy a nap fáradt sugarai csillognak a víz tetjén és, ahogy megvilágítja a viaszos levelek szélét. A lelkem akkor nyugodt volt. Anyu apu és én ugy döntöttünk, hogy elindulunk. A többiek még maradtak fürdeni.

Felmásztunk a gát tetejére, és láttuk, hogy a másik oldalán egy hatalmas mező terülel. Engem vonzott valami.. ami nem engedte, hogy más fele menjek..ígyhát elindultam a mező túloldala felé. De nem vettem észre, hogy előttem hever, egy hatalmas és mély tócsa. A színe zavaros volt.. feketés. S, miért is ne.. beleestem. Alig bírtam kimászni.. de sikerült. Ekkor vissza kellett mennünk az éltető folyóhoz, lemosni magamról ezt a fekete valamit. Oda értünk, de unokatestvéremék már nem voltak ott. Siettem, hiszen mondtam anyunak, párperc és itt is vagyok. 

Vissza értünk, majd kikerülve a hatalmas iszap-tócsát mentünk tovább. Ekkor, megint egy akadályba ütköztünk. A föld megnyilt előttünk 10 méter mélyen. Megláttunk egy kő hidacskát. Átkeltünk rajta és megláttunk egy ültetvényes nőt. Mondtuk neki, ha erre jönnek a rokonaink mondja meg nekik, hogy erre mentünk. A teás néni bólintott és mi ott hagytuk. Felfelé indultunk az ültetvényen.. mikor megláttam volt osztálytársamékat, akikhez rengeteg rossz élmény fűződik.

A gyomrom összeszorult. Nem kaptam levegőt. Nagyon féltem mi lesz. Ekkor anyára pillantottam, és láttam a szemében, nem lesz semmigond.

Egyedül egy ember köszönt a hatból.. és én mindenkinek köszöntem. Ezután kikeltem önmagamból..

- Nem hallottátok, hogy köszöntem?! Azt lesz*rom, hogy nekem nem köszöntök de lehetnétek annyira tisztelet tudóak, hogy köszöntök az idösebbeknek. -annyira dühös voltam, hogy megtudtam volna őket ölni.. annyi fájdalom és keserűség gyűlt bennem össze.. nemtudtam  mit csinálok..-

Szüleimet hátra hagyva indultam tovább egy erdőbe.. ahonnan egy hatalmas sötét folyosón találtam magam.

Hallottam- megint csak osztálytársamat kell idéznem- a lábnyomokat. Hatalmas zajként pattant vissza az üres  folyosórol. Lépteimet gyorsítottam.. féltem, nagyon rossz érzésem volt. Futottam, ahogy csak bírtam. Majd egy hatalmas teremben kötöttem ki. Láttam, az egész felégett.. körbe fordultam és megláttam egy tantermet. Benyitottam, izgatott voltam, hogy mit találok odabent.

Ekkor felismertem valamit a falon. Rádöbbentem, kinek a terme is ez. Forogni kezdett velem a világ. Lábaim elgyengültek, összeestem. Nem bírtam megmoccanni. Mintha egy hatalmas nehéz lánccal fonták volna körbe az amúgy is törékeny testemet. A felismerés, hogy nincs többé az az ember, akit a világon legjobban szerettem... kegyetlen volt. Meghalt.

Akkor ott, az én szívem az utolsókat verte.Megszüntem létezni. Az, aki voltam, nincs többé. Csak egy összetört testként hevert ott a padlón. Sírtam.. remegtem. Ekkor utoljára elüvöltöttem magam.. visszhangzott. A tudat, hogy egyedül maradtam és nem számíthatok senkire, elemésztett. Megőrültem a fájdalomtól....

A végét úgy döntöttem, nem mesélem el. Túl szörnyű lenne. Nem szeretném, hogy emiatt rossz kedvetek legyen, de ez van. Csak nektek akarok jót. Remélem, azért tetszett.. 

Ha bármit szeretnétek, tudjátok a dolgotokat.

További szebb napot...

Szép jó napot!^^

Ma egy picivel jobb a kedvem.. és emlékszem is mit álmodtam. Elnézést, ha nem írok mindennap csak.. már nem nagyon emlékszem. Ez van.. sok a gond itthon.. és éppen ma egy hete, hogy apu elment. Szóval.. a kedvem is jó. Már kezdem megszokni. Az első párnap katasztrófa volt. De tartja magát a szavához.. legalább is eddig. Mindennap feljött meglátogatni. Csak ezzel az a baj, hogy mégtöbb fájdalmat okoz. De nem érdekel.. lényeg, hogy jön.:)

Ma egy kicsit furát álmodtam. Engem is meglepett.. így vissza emlékezve igen csak vicces.. de ezt rátok bízom, hogy eldöntsétek mennyire is az.^^

Osztálytársakkal álmodtam.

Nem tudom, hogy de oda került egy nehéz eset is. Foggalmam sincs, mit keresett ott. De ez van. Ott is, kb. púpnak éreztem a hátamon.. jó nagy púpnak. Voltunk, vagy 6-an. Elsétáltunk a zagyváig.. majd ott elkezdtünk hülyülni.  Ekkor kétrészre szakadtunk.

Akikkel én voltam, azok átválzotak dalmatává.. kivéve én. Egy hatalmas tigir-oroszlán keveréke lettem. Bármiáron védtük egymást a szemben álló hármas ellen... és mint a Kutyák és macskákban, elkezdtünk karate mozdulatokkal harcolni. Annyi külömbség volt a film és az álmom közt, hogy ők emberek maradtak. Hál'istennek nem velem volt a nagyböszme teremtmény.. csak hátráltatott volna minket.

Egyik osztálytársam volt a falka vezér..-hát igen elég érdekes..bekellvaljam.. most is röhögök:DDDD- én pedig közvetlen mögötte álltam rangsorban. Nem az-az átlagos dalmaták voltak, hanem farkas szerűek. Hosszú szőr, nagy marmagassaág.

A másik "falka" támadni kezdett.. ekkor az alfánk előre ugrott és pörgörugással leszedte a böszme "tehenet". Nekem és társamnak maradt a másik kettő. Nekem jutott az a szerep, hogy azt bántsam.. akit szeretek.

Alfám kényszerített, hogy tegyem meg amit akar. De nem tettem. Tudtam, hogy igazából engem illetne az alfa helye. Hiszen, az én vér vonalam tisztább, mint az övé. Ekkor, ahelyett, hogy meghunyázkodtam volna, nem érdekelt mit hallottam a fejemben. Nem tettem meg.

Oda értem az "árulóhoz".. majd leültem elé. Nem bántottam és ő sem engem. Aki alattam állt, az végezte a dolgát. De én kiléptem abból a falkából. Egyedül maradtam.. Nem nagyon érdekelt.

Ekkor régi bajtársam vonaglani kezdett. Végtagjai megnyultak, halatmas mancsokban végződtek. Háta megnyúlt és hatalmas gyönyörű hópárduc lett.

Ekkor..  ő otthagyta őket.. és odabújt hozzám. Elmentünk onnan.. majd egy hatalmas gyönyörű erdőbe értünk. Hallottuk egymás gondolatát. Így beszélgettünk. Sok mindenről szó esett. De annyira boldog voltam. Ujra velem volt. Az én pajtim. Ekkor elhallgattam a fejében. Elbujtam. Ahogy léptem, talpaimnak nem volt hangja. Felmásztam egy fára, majd megvártam míg ideér alám.. és bámm.. rávetettem magam. Nagyot bírkóztunk. Majd elaludtunk összebujva.

Hát.. ennyi. Mindig felkeltenek az álmom vége előtt><". Ilyen nincs.. soha nem hagyják, hogy végig álmodjak valamit is T_T. Node ez van..
Remélem tetszett..ha bármi van, szoljatok nyugodtan.^^

További kellemesen szép napot! n_n

Szép jó napot!

Tudom, régóta nem írtam semmit. Gondolom megértitek, miért nem. Napok óta alig alszom valamicskét.. és álmodni sem álmodok sokat. De ma.. emlékeztem. Furcsa volt, hogy nem apuval álmodtam. Engem is meglepett. Napjaim mostanában azzal telnek, hogy apát győzködöm, hogy maradjon itthon, ne menjen el. Hiába.. bele kell törödnőm.. Egyszer mindennek vége. Nincs mit tenni.. elkell fogadni. Elkell engedni, ha menni akar menjen.. úgy is haza talál majd.

Álmodtam valamit, amit nemtudok hová tenni. Napok óta ezen gondolkozom, de még soha nem volt ilyen, hogy amin gondolkozom, arról álmodtam volna. Miközben olvassátok, ajnálom hogy hallgassátok meg ezt: https://www.youtube.com/watch?v=zYoHBH1UOTE&NR=1

Vajon tényleg komolyan gondolta, amit mondott? Hisz, még csak 15 éves vagyok. Ezt én nem akarom. Élni szeretnék. Nem is ismerlek igazán. A napokban történt valami. De remélem az ismerősöm, csak viccelt.. és nem vette meg. Sajnálom, de nekem ez nem megy.

Izgatott voltam, a vasút felé igyekeztem. Nem akartam elkéseni. De a busz, pont az orrom előtt ment el. Hívtam egy taxit, majd mondtam neki, siessünk mert elfogok késni. A széchenyiről kb. 10perc alatt kint is voltunk.. még a buszt is leelőztük. Berohantam a váróba, mert így is késésben voltam. Pont akkor jött fel az aluljáróból. Megörültem. Elindultam felé, ő pedig felém. Hatalmas öleléssel köszöntöttük egymást. Nem volt gond, hogy elősször találkozunk.

Elindultunk a tisza parta. Útközben vettünk 2sört és magának vett egy cigit. Megkínált, de mondtam, hogy nem dohányzom.

Lementünk egy stégre. Én levettem a cipőmet és bele lógattam a lábamat a hűsítő vízbe. Ő levette a cipőjét és felsőjét, majd bele ugrott. A víz gyönyörű tengerkék volt, lelehetett látni az aljára. Nem hasonlított  saját szinére. Abban a pillanatban, valami máshelyre kerültünk. Egy gyönyörű szigetre. Hófehér homok simogatta a talpamat. Elindultam a víz felé, gondoltam úszok egy kicsit. 

A víz kellemes volt. Addig szerettem volna úszni egyet, míg ő alszik a házban. Lemerültem a vízalá és találtam egy korallzátonyt. Lenyűgözött.

 Úgy dönöttem kijövök. Mikor kiértem a partra láttam, hogy áll a teraszon. Valamit tartott a kezében. De nem nagyon foglalkoztatott. Oda ért hozzám.. majd féltérde ereszkedett.

 - Hozzám jönnél?

Akkor, abban a pillanatban.. egy könnycseppem hullot a homokba. Nem szerettem volna megbántani. De mégis.. csak 15 éves vagyok. Erre nem vagyok kész. Én ezt nem akarom. Élni akarok. Nekem ez nem menne..

- Sajnálom, de nekem ez.. nem megy.

Láttam a szemében, egy világ omlott össze benne. Majd, térdre borultam és átöleltem. Nem akartam bántani. De ez nekem túl korai. Nem szerettem volna elkötelezni magamat. Ez nekem rémisztő.

Töbrre nem emlékszem. Nemtudom miért. Talán azért, mert nem akarok. Nemtudom, mikor fogok legközelebb jelentkezni. Nemtúl fényes itthon a dolog. Próbálok, majd írógatni. Remélem tetszett.. Ha bármi gondotok vagy ötletetek van, szóljatok nyugodtan.

További szép napot!

Szép jó napot!._.

Ma kicsit kómásan keltem, mivel megint ugy 4kor aludtam el.. és hát 6 óra alvás nem igazán elégítette ki a szervezetemet. Anyu szerint, csak magamnak köszönhetek mindent. Tegnap sírva aludtam el.Ami igencsak megbélyegezte az álmomat. Nem volt semmi különös benne..csak rossz volt.

Az álmomban is sírva aludtam el. Majd egyszercsak felriadtam benne, és elindultam a lépcsőház felé. Mezítláb voltam. Sötét volt. A villany kialudt. A lift nem járt. Semmi élet. Tudtam, hogy csak én vagyok egyedül fent. Hallani lehetett, ahogy az egészház egyszerre vette a levegőt. Félelmetesen nagy csend volt. Bizonytalan lépteim hangja, felerősítve pattant vissza a falakról. Mint, ahogy volt osztálytársam mondaná: Hallottam a lábnyomokat. A lépcsőház, nem hasonlított annyira nagyon az eredetihez. Sokkal hosszabb volt.. igaz, magasságra ugyanaz, de hosszra félelmetes és furán kanyargott. A lépcső engedelmesen követte, a lakóház idomait. Elindultam felfelé. Gyalogolnom kellett. Kifárasztott.. de eljutottam oda, ahova szerettem volna. Kiértem a tetőre. Ott Kifeküdtem és néztem a csillagokat, a Holdat.

Egyszercsak egy ismerős hang szólt valahonnan a közelből. Elősször még nemtudtam ki az. Felültem, és nem láttam senkit. Vissza fekdütem mivel azt hittem, hogy csak a képzeletem játszik velem. Majd megint hallottam.. de mostmár nem annyira gyengéden szolt hozzám.. inkább csipkeldőve. Felugrottam. Körül néztem, senki..még mindig senki. Ekkor, megint megszólalt az ismerőshang.

-Nézz már fel te kis buta!

Felnéztem és egyszercsak ott látom a felhőkben Volfit. Szemeim tágra nyiltak a csodálkozástol.

-Volfi? Te vagy az? -gondoltam magamban, ez hülyeség nem csücsülhet ott fent egy felhő tetején..biztosan megőrültem.-

-Én vagyok az. -gyengéden mosolygott-

-Hogy kerülsz oda?

-Egyszerűen. -majd leugrott és megláttam hatalmas hófehér szárnyait-

Nem jutottam szóhoz. Az ájulás kerülgetett. Ez biztos nem létezik. Na nem.. biztos sok altatót vettem be. Nem fogtam fel, hogy őt látom.. Majd leereszkedett a ház másik végébe, és átváltozott egy farkassá. Futva közelített hozzám.. megállt, s leült elém.

-Te is tudsz ilyet. Próbáld meg. Hunyd le a szemed és ugorj.

Bíztam benne..elsétáltam a párkányhoz és a mélybe vetettem magam. De nem történt semmi. Félúton járhattam a becsapódás és lebegésközött, mikor valaki átkarolt és felfelé vitt. Szemeim bevoltak csukva. Nem mertem kinyitni. Végül.. megláttam magam előtt Volfit. Szomorú volt. Bocsánat kérőn nézett rám.

-Sajnálom. Azt hittem..én.. azt hittem, hogy minden rendben lesz.

Oda mentem hozzá és átöleltem. Ott áltunk félórán át. Mind ketten sírtunk.. és ekkor.. bőröm hófehér lett. Kezeim és lábaim mancsokban végződtek. Fogaim megnőttek. Pupilláim hosszúkásak lettek. Érzékeim ki élesedtek. Vissza kellett ereszkednem négy lábra. Kellemetlen volt 2 lábon ácsorogni. Fájt tőle a hátam. Leültem és tanulmányoztam magamat. Mitörtént velem? Átváltoztam? Ekkor Volf is átváltozott. De ő más volt. Másabb, mint én. Ő farkas volt, én hófehér amúr leopárd. Hátráltam párlépést, és ekkor futásnak eredtem. Elértem a párkány szélét, nem érdekelt ha leesek. Behunytam a szemem és elrugaszkodtam.

Valami máshelyre kerültem. Eltüntek az épületek. Helyettünk hatalmas fák. Egy erdőben találtam magam. Hallotam minden állat neszét. Majd megláttam anyát. Közvetlen előttem és beszélt hozzám..

..majd felkeltem. Anyu költögetett..annyira szerettem volna ezt tovább álmodni.. annyira akartam érezni az erőmet. A fürgeségemet. De felkelett kelnem..mert " nem fogok aludni". Annyira boldog voltam ebben az álomban. Régen volt ilyen. Remélem nektek is tetszett, pont úgy mint nekem. ^^,

Ha bármi problémátok van, jelezzétek nyugodtan..:)

További szép napot!^^

Szép jó estét!^^

Vagy hajnalt..a fene se tudja már, ilyenkor hogyan illik köszönni.

Gondolom, észrevettétek, hogy hosszú idő óta nem irtam. Kegyelmezzetek nekem.

Volt egy éjszaka, mikor semmit nem aludtam..akkor hajnalban elkezdtem volna irni egy bejegyzést..de vissza olvasva rájöttem, hogy mégsem kéne publikálni. Tulajdonképpen, kifordultam önmagamból. Annyira nyűgös voltam, hogy igazán szép obszcén szavakat raktam minden egyes mondatba. Pedig, aznap este, 3 altatót vettem be.. és semmi. Kicsit kivoltam már. Az a gond ezzel a tablettával, hogy nem csak a szaga olyan mint az ürülék, hanem az íze is..gondolhatjátok 3 után mit éreztem. Majd csodák-csodájára elaludtam reggel fél9kor. Oo aludtam pár órát. De felkelni utánna, kín szenvedés volt. Mamám szerint, olyan voltam, mint valami drogos..anyum annyival vígasztalt, hogy: Ne aggodj kicsim, annyira nem vészes..csak egy kicsit másnapos a fejed. Hát.. ettöl igazán jobban lettem. Az alatt a röpke pár óra alatt, annyira méllyen aludtam, hogy azt sem hallotam, hogy liza nyüszög a fülembe, hogy leakarna menni..így hát az álmomra sem emlékszem.

Tegnap, elaludtam hajnal fél4kor -hajnal?a fenébe már.. soha nemtudom, hogy az még késő éjjel, vagy már hajnal><- Majd keltem ma reggel..enyhén voltam kómás... sokféle zagyvalékot álmodtam.. de most nemtudom egybe rakni őket..már nem nagyon emlékszem.Majd lefeküdtem délben és átaludtam majdnem az egész délutánt, ahol sokmindent álmodtam.Álmodtam a családtagajimmal..Álmodtam valakivel, aki fontos nekem..ezt nem publikálom^^", álmodtam a halott kutyámmal..erröl fogok most mesélni...

Ültem a lakótelep mögötti  réten. Látszatra, nem volt velem senki, de mégis éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Egyszer csak, egy ismerősen csengő kutya ugatásra lettem figyelmes. Egyből tudtam ki az. Az én kicsikém. Már több mint egy éve, hogy meghalt..a névnapomon. Nem értettem, hogy kerül ide vissza..az "én világomba". Majd egyszer, kecses lépteivel, kijött a fák mögül. Feláltam, lassú de határozott léptekkel haladtam előre. Éreztem, a szívem egyre csak kalapál. Tü-tüm-Tü-tüm-Tü-tüm-Tü-tüm. Megálltam. Nem hittem a szememnek, még is mitcsinál itt? De nem is érdekelt igazából. Éreztem, lépteim egyre gyorsulnak, majd elkezdtem rohanni felé, nem akartam mégegyszer elveszíteni. Közvetlen előtte, térdre borultam, majd aranyló szőrébe túrtam és átölelem. Egy könnycsepp csordult le az arcomon. Ki bujt a kezeim közül és lenyalta. Ha meglátta, hogy sírok..mindig lenyalogatta. Annyira boldog voltam. Újra vele lehettem, akivel felnőttem. Nem hittem a szememnek még mindig. Egyszer csak elindult valami felé. Egyböl fel pattantam, mivel tudtam, hogy igen nagy csavargó.- egyszer egy kocsmábol hoztuk haza^^"- De most nem ment el. Megvárt..majd végül együtt elindultunk. Egy forráshoz vezetett. Nem ismertem, soha nem láttam még eddig. Leült elé, én pedig belenéztem a vizébe. Csak akkor láttam, hogy testemet sebek tarkítják. Vágás nyomok, zúzódások. Nem tudom, hogy szerezhettem. Ám ekkor, Beni felkelt és belecsobbant a vízbe..ekkor láttam meg, mi is történt velem.

A világ legmagasabb fáján álltam. Sírtam és remegtem. Majd egyszercsak elengedtem azt az ágat, amibe kapaszkodtam. Zuhantam. A kiálló faágak szét csikarták a testemet, ruháimat leszakították rólam. Ekkor értettem meg, hogy kerülhetett az én világomba..Egyszerüen..én kerltem át, az övébe. Az örök vadászmezőkre. Ránéztem, de ő leszegte tekintetét és nyüszíteni kezdett..mintha vigasztalni szeretett volna. Ekkor összeestem. Oda jött hozzám, és mellém kucorodott. A ragyogó nap eltünt az égről, ehelyett élesen tűző fény sütött rám. Nem volt meleg. Hideg volt. A hátamon éreztem. Ekkor megszólalt Beni:

-Neked vissza kell menned..te nem tartozol ide. Vigyázni fogok rád.

MAjd, mintha kirántottak volna arrol a meseszép helyről. Egy műtő asztalon találtam magam. Az életemért küzdöttek. Éreztem, az elektromos áramot a testemben, ahogy próbáltak újra éleszteni. Ez még közelebb rántott a mi világunkba. Majd a szívem, ujra lüktetni kezdett.. Maszkos rémségek hajoltak felém és súgták a fülembe..minden rendben kicsilány. Nincs már semmibaj.

S egy könnycsepp szaladt végig az arcomon. Beni elment. Nincs többé.. Ő küldött vissza..

Nemtudom, érezhetem e valaha mégegyszer a szőrének puhaságát. Ez az álmom megmutatta nekem, hogy titkon, még mindig nem felejtettem el..Pedig, már régóta nem gondoltam rá.. és azt az egyet tudom, hogy a szívemben örökké fog élni. Hiányzol kiskutyám='(.

Szépjónapot!

Van egy kis gond.. Gondolom, nektek is feltűnt, hogy ma még nem írtam semmit.. Ez azért fordulhatott elő, mert tegnap este nemtudom mit álmodtam, ugyan is megint csak sikerült elaludnom altató(k) nélkül. Mondhatni, bekómáltam. Eléggé, hülyén is érzem magam emiatt. Olyan 1-óra körül elaludtam és akkor is keltem fel..kb. csak közben 3szor lettem felkeltve. De ez van.  Azért, én örülök ennek, hogy nagyjábol kezd minden vissza rázódni a rendes kerékvágásba. Hát, másról nem igazán tudok írni, mint a mai napomról..

Nagyon izgalmasan kezdődött az egész. Apu délben bejött keltegetni, hogy ne aludjam túl magam, mert nem fogok este aludni.- mintha tudnék..najó, most nem panaszkodom sikerült-. Egy óra körül, nagy nehezen kikászkálódtam az ágyamnak nevezett matracból, mert már az enyém használhatatlan.. De most ebbe nem megyek bele. Levittem Lizát alias Blizzardot. Lent voltam vele,kb. egy órát. Kiderült, mióta unokatestvéremék kutyájával összeveszett, fél a játszópajtiktól is. Ezt, igazán furcsáltam..alig mozdult el mellőlem. Majd feljöttem msn-re abban reménykedve, fent lesz akivel szeretnék beszélni. S csodák-csodájára fent volt. Ennek tényleg örültem..:) Mivel Icust..perpillanat kibelezik.. s nemtudok wowozni. Azt,hittem nem lesz fent, mivel nem nagyon szívleli az msn-t. Ezzel megalapozta a mai jókedvemet, de mikor már kezdtem magam jólérezni a bőrömben, mamám üvöltözni kezdett a telefonba, hogy menjek már mert mennie kell el otthonról. Ennyi volt az idilli jókedv. Megebédeltem tv-ztem és haza értem. Anyu éppen aludt én meg berontottam a szobába, úgyhogy ezt felfoghatjuk annak is, hogy elő segítettem a felkelését. Odabujtam hozzá. Megölelt. Majd megkérdezte, tudok már aludni, hogy vagyok. Elmondtam neki, hogy most kivételesen tudtam aludni, és nem tuljól. Majd ekkor benyögte, felfogja hívni a csoda doktort. Remek. Roppantul örülök ennek a hírnek.><" De szerencsére nem vette fel *ördögi kacaj*. Most meg..próbálom magam kimagyarázni, hogy miért nemtudok jó bejegyzést írni.. Hát ennyi lett volna idáig.

Gondolom, nem igazán tetszik ez most nektek..megértem. Nekem sem tetszik. De ez van..ez ezzel jár. Sajnálom. Akinek gondjai vannak, msn-en vagy itt is elmondhatja. Köszönöm!

További szépnapot!

'reggelt!

Ma kicsit borusabb a kedvem, így ne várjatok túl nagy dolgokat. Tegnap nem vettem be altatót. Így hát nem is aludtam túl sokat. Pedig, abban reménykedtem, hogy az lesz, mint tegnap előtt éjjel.. De gondolhattam volna.. Semmi se tart örökké. A fejem hasogat. Ezáltal megvan alapozva a mai jó kedvem. Gyógyszer elfogyot.. Vissza aludni már nemtudok. Szóval minden f***a. Tegnap igértem egy álmot nektek..csak elfelejtettem-___-". Kérlek,  nézzétek el most az egyszer. De drága édesanyukámnak születésnapja volt:'). Az fontosabb volt mint, egy ujabb bejegyzést irni. Remélem, ti is átérzitek...^^"

A rémálmom~

 Mint mindig, azzal kezdtem az elalvást: Ma nem fogok rosszat álmodni, végig alszom az éjszakát.. De valahogy ez sosem jön be, ha feltör bennem ez a valami. Az elején, minden tökéletes..de aztán valami megváltozik... Általában úgy kezdődik ez az egész,hogy

 Két éjfekete szárnyammal repülök. Érzem, ahogy a szél a hajamba kap. Szárnyaim alig hallhatóan teszik a dolgukat. Minden tökéletes..majd egy hatalmas fekete felleg jön felém. Úgy gondoltam, át fogok menni rajta.. de akkor egy villám alakú kéz nyúl értem. Törékeny testemet szorongatja..nagyon fáj, érzem ahogy a csontjaim törnek, hallom a hangjukat, a recsenést, mindent. Fájdalmasan felsikítok, hátha abba hagyja ez a fenevad. Reakciója ennyi: csak még jobban szorít.. megakar ölni.

   Majd egyszer csak összetört testemet a föld felé vágja. Szárnyaimat nem bírom mozgatni, sőt semmimet sem. Az a gondolat vígasztal,hogy a fájdalom elmúlik..a csontok összeforrnak.. már csak párpec és vége.. Fényes, hullócsillagként szeltem át az eget, majd nem álltam meg közvetlen a talaj felett, hanem becsapódtam. Az ütközés, valamilyen szinten csökkentette a sebbességem. De még mindig száguldottam.. át a föld kérgén..egyenesen a mag felé és keresztül rajta.. testemet égési sebek tarkítják, szárnyaim élettelenek, egy toll sincs rajta. Magzati pózban próbáltam átvészelni, a következő becsapódást. Kiszakadtam a földből. Egy óceánba kerültem. Sebeimnek nem tett jót a sós víz, de valamelyest enyhítette fájdalmam, a hideg víz. Még mindig tehetetlenül repülök. Az óvó vízben, csontjaim össze forrtak. Majd a szelíd hullámok kivittek a partra. Vérbefagyott testemen, próbálok uralkodni. Tudtam, még nem teljesen gyógyultak be sebeim. A vér még folyt rólam. Megpróbáltam felkelni, ez sikerült is valamennyire.. a térdeimen álltam. Minden erőmet össze szedtem ,kihúztam magam..karjaimat hátra csapva, nagy levegőt vettem és egy hatalmas fájdalommal teli üvöltést hallattam és össze estem. Tudtam, hogy utoljára mozdultam. Tudtam, hogy ezt már nem élhetem túl. Mozgás képtelen vázamat, elhagyta a lelkem. Eltávoztam.. de előtte még egy könycsepp kifolyt a szememből a homokos partra..aminek a helyén hatalmas fehér rózsa nőtt.. Majd minden szenvedésem abba maradt.. Örök álomra hajtottam fejem...

Általában, tudom,hogy álmodom és nem kell félnem, ha akarom azonnal felébredhetek. De ez, lebénít.. Légszomjjal kelek, az ágyam csurom víz. Hát, ez lenne az az álmom.. amitől rettegek..

Nem ez a legjobban sikerült bejegyzés.. de többre nincs erőm.. ha valami kívánságotok van, csak jelezzétek bátran, köszönöm!

További, szebbnapot!

Szépjónapot!._.

Elősször is elnézést kell kérnem, mert tegnap este nem írtam. Erre meg van a megfelelő indokom. Annyira fáradt voltam, hogy nem tudtam volna értelmezhető bejegyzést írni. Este már teljesen kivetköztem önmagamból, mert olyan hülyeségeket írtam egy közeli barátomnak, hogy azt se tudta mivan. Elmagyarázni se tudtam neki rendesen, mit akarok kibökni. Szóval, remélem megértitek miért halasztottam el. Így ma még egyszer fogok írni, valamikor a napfolyamán. Addig is,kérlek titeket, legyetek türelemmel^^. Előre is köszönöm!

Tegnap este, sikerült a lehetetlen. Elaludtam altató nélkül oO. Ez egy fajta csoda, melyet a füstölömnek tulajdonítok. Jó, mondjuk kellett egy kis idő, mire álomra tudtam hajtani a fejemet. De sikerült. Ez a fontos *elégedetten mosolyog*. Emiatt, nagyon sok félét álmodtam. De ebből,csak kettőre emlékészem. Próbálom,majd felídézni őket. Remélhetőleg, sok sikerrel^^".

  Tokióban voltam egy nagyon közeli barátommal. Jó érzés volt vele lenni és mondhatni, boldog voltam, a gondjaimat hátra hagytam a szülőhazámban. De ezt a lelki nyugalmat neki köszönhettem, mivel mellette az lehetek,aki vagyok. Nem kell hozzá igazodnom. Nem várja el, hogy maszkokat rakjak fel. Úgy szeret engem,mint egy barátot. Úgy szeret, ahogy vagyok.

  Szűk utcákon bolyongtunk. Egyszer csak kirántott egy mellék utcába, ami egy hatalmas térre vezetett. Csak ámultunk és bámultunk. Mennyi ember látszatra mind egy forma és mégis mennyire különbözőek.

  Úgy dél körül járhatott. Mi pedig már igen csak régen talpon voltunk, így ideje volt már enni valamit. Bementünk az első európai stílisú étterembe. Le voltam nyűgözve. A képek, az ismerős illatok. Mintha csak a szomszéd étterembe mentem volna át. De még is tudtam, mennyire messze is vagyok otthonomtól és gondjaimtól. Leültünk és kiválsztottuk mit szerettünk volna enni. A pincér egy kis idő elteltével hozta is a gőzölgő remekműveket.-mintha csak a számban éreztem volna az ízét- Jó szokásához híven, elkezdett baromkodni, amin szokásomhoz híven elkezdtem röhögni majd fuldokolni. Ő meg csak nevetett rajtam, míg felnem eszmélt, hogy lehet talán már baj van. Felállt, és kiverte az utolsó morzsát is a tüdőmböl. Könnyesre köhögtem magam. Majd egy hatalmas vigyorral közöltem vele: Még egy ilyen és megöllek! Befejeztük, ő pedig kiment a mosdóba. Addig én kértem a számlát. A pincér nyomban hozta is, de őt még nem láttam sehol. Egy félóra elteltével  szóltam a pincérnek, hogy nézzen már be a mosdóba, mert kezdtem aggódni, hogy netalántán rosszul lett. Szó nélkül bement. Majd vissza jött.

-Hölgyem, biztosan jól látta? A mosdóba ment ki?-kérdezte a pincér fiú

-Igen, még mondta is,hogy oda ment..-elgondolkoztam

-Mitörtént? Nincs odabent?-kérdeztem zavartan

-Sajnálattal kell közölnöm, de nincs.-felelte kicsit kelletlenül

-Ne haragudjon kérem, de mennem kell kiszolgálni.

Majd el is tünt a gőz felhőben. Nemtudtam ezt hova tenni..Itt hagyott volna? De azt megmondta volna,hogy nevárjam ha elkell mennie..Nem értettem. Kétségbe voltam esve. Majd a szállodába indultam, hátha hazaért már. Egy félóra próbálkozás után, sikerült fognom egy taxit. Megmutattam  a sofőrnek egy papír fecnit, mert azon volt a cím. El vitt. Megérkeztem. Feltéptem a szálloda ajtaját, oda futottam a lifthez. Mondta a portás,hogy karbantartják. Felrohantam a lépcsőn a hetedikig. A kezeim remegtek. Alig bírtam berakni a kulcsot a zárba. Ezaz!-kiáltottam fel magamban. Feletéptem az ajtót. Nagy üresség és csend fogadott. A pohár ugyanúgy letéve ahogy hagyta. A ruhái ugyanúgy szétdobálva a padlón. Emlékszem teljesen kivolt borulva,hogy otthon hagyta a kedvenc felsőjét, a böröndjeit kiborította a földre, majd nagyot sikoltott mikor meglett. Láttam a gyermeteg boldogságot a szemében, hogy meglett az áhitott felső. Elmosolyodtam, majd összeszorult a gyomrom. Aggódtam, mi történhetett vele?

  Napok teltek el, egy árva telefon hívást sem kaptam. Ki se mozdultam a szobábol, hátha jön. Hiába. Lementem a hagyabolyként tekergő városba. Bevásároltam. Plakátokat ragasztottam ki. De úgy tűnt, hiába. Majd egyszer, a tömeg közepén megláttam. Aranyló hosszú haja már csak a múlt. Helyette sötét talán barnás rövid haja volt. Amint meglátatott, gyűlöletett láttam égni a szemében. Felé rohantam. Átverekedtem magam  a tömegen, míg hozzá nem értem. Megakartam fogni a kezét és elhúzni onna. De megsem moccant, mintha csak egy szobor lenne. Ruhái cafatokban lógtak rajta. Majd a semmiből, egy hatalmas tőrt rántott elő. Lerántott a földre, majd nekem szegezte. Lefogott, mozdulni sem bírtam. Éreztem a szilaj erőt a kezeiben, ahogy lefogja a csuklómat,szinte majd' eltörte. Felsikoltottam a fájdalomtól , de a hömpölygő tömegben ügyetsem vetettek rám. Majd a semmiből 5 árny jött hozzánk közelebb. Ruhájuk éjfekete, a földetverte az alja, csuklya volt a fejükön és izóó fehér tekintetet láttam mindenütt. Akit eddig barátomnak véltem, felemelt, a karjaiba vett és elvittek onnan.

  Elvittek egy kis utcába, majd egy rossz-régi ajtón bekopogtak. Egy szürkepalásttal letakart árny jött elő, majd rám nézett. Nem láttam a szemét, de éreztem, hogy a tekintete az arcomat simogatja, majd halk kuncogást hallottam felőle. A mostanra ellenségemnek számító ismerősöm lerakott és oda lökött a szürkehcsuklyás fiúhoz. A hangja alapján úgy 17 -18 éves lehetett. Ő gyengéden átkarolta a vállamat és elindult. De nem hagytam. Nem akartam menni, nem értettem semmit, egyszerüen rettegtem. Megállt, majd mégközelebb lépett hozzám és a fülmbe súgta: Ne félj, nem fognak bántani. Megtiltottam nekik. -Érezetem az arcomon a hideg fuvallatot.-Ettől kicsit jobban éreztem magam, de még mindig nagyon remegtem. Ismerősen csengett a hangja a fejemben. De nemtudtam ki az.

  Kívülről az épület, ahova vezetett, egy ócska  leamortizált háznak tűnt. De belül, hangulatos fények, festmények, finom illatok, márvány szobrok, puha szőnyegek és egy hatalmas kitömött talbuk. Hátra néztem, és láttam ahogy leveszikmagukrol az éjfekete palástot. Láttam hófehér, sima bőrüket.Nem vámpírok voltak, valami mások. Talán vérfarkas-vámpír keverékek lehettek. Végül, a vezérük a szürkepalástos magas fiú is levette hatalmas köpönyegét. Végre láthattam, miért külömbözik ő a többiektől. Felső teste meztelen volt, egy hatalmas heg csúfította el az amúgy tökéletes testét. A hasa aljától egész a nyakáig húzódott a vágás vagy inkább karmolás nyoma. Majd lágy simogató hangján megszólalt:

-A nevem Raziel. -mosolyodott el.- Gondolom, kimerítettek a ma történt dolgok. Az emeleten jobbkéz felől az utolsó ajtó a te szobád. Nem tudod eltéveszteni. Gyere, azért biztos ami biztos, megmutatom.

  Majd átkarolta a derekamat úgy, hogy ne tudjak kiszabadulni karjai közül. De én makacsul leakartam venni az ujjait magamról. Még mindig nem értettem semmit. Sikerült kiszabadulnom gyengéd de erő teljes szorításából. Majd elkezdtem az ajtó felé futni. De akkor a barátomnak vélt áruló, utamat álta és furcsa érzelem bomba szaladt át a szemén. Ettől mégjobban megilyedtem. Láttam a keserűségét, a szánalmát, a sajnálatát, mintha bocsánatot akart volna kérni, de nem tehette. Akkor valami furcsát művelt, mire a társai megfeszültek, ugrásra készen. Lehajolt és átölelt. Érezetem, hogy remeg éreztem a melegségét a bőrén, amit Razielén nem.  Ekkor  furcsán morgott.. és ellökött magától majd átváltozott egy hatalmas hófehér farkassá. Neki iromadott és aki útjába került leterített. Annyira gyorsan mozgott, hogy alig bírtam követni az eseményeket.  Megölt mindenkit. Kivéve egyet, Razielt. Ő egy könnyed mozdulattal a falnak vágta. Majd így szólt

-Te komolyan azt hitted,meg tudsz ölni?

-Nem vagy nehéz ellenfél. Csak fürge. Ennyi a nagy tudományod, semmi több..

-A lány pedig, úgy is át fog változni.. Akárhogy is próbálod meg akadályozni. Csak a halálodat sietetted Enoch.. Semmit nem érsz el ezzel..

 Egymásnak estek. Próbáltam mozdulni, de a sokktol lemerevedtem. Hallotam a reccsenéseket, a fájdalmas  nyűszítéseket. Nem bírtam semmit tenni. Csak álltam ott mozdulatlanul. Majd elsötétült a kép. Nem emlékszem semmire. Csak arra, ahogyan Enoch karjaiban fexem. Éreztem, ahogy csurog le róla a vér. Raziel vére. Erőtlenül keltem ki az öléből. Megkérdeztem:

-Mi történt?

-Megöltük.  -felelte érzéketlenül

-Tük?  -csodálkoztam el

- Igen, tük.. te átváltoztál, és megöltük. - érztem, hogy mennyire fáj ez neki, fáj ahogy ki mondja átváltoztál- Lefogtad, én pedig letéptem az undorító félvér korcsnak a fejét..

-Értem. Hát, ettől mintha jobban lennék.. -vigyorodtam el

Átöleltük egymást, és utánna szünet.

Nem emlékszem.. a másik álmom közbe szolt.Tudom furának tünhet, hogy így lett vége.. mint valami filmnek. De engem is elcsodálkoztat. Remélem tetszet..^^ A következőt majd este, mikor elmentek unokatestvéremék.. Addig is furdaljon csak a kíváncsiság. Wehehehe*ördögi kacaj*

Addig is, További Szépnapot!^^

Szép jóreggelt,mindenkinek!^^

5:13 van. Kicsit fáradtan keltem..Nem aludtam tuljól.Egyre azt érzem,nem nagyon akarnak hatni a csoda-tabletták,a füstölők, a gyertyák és hozzájuk az illóolaj.. Ez sajnálatos, mert igen csak drágák..Most,igazábol ez lényegtelen és semmiköze az álmokhoz ennek a kis kitérőnek.De hát ezért vagyok itt,hogy meséljek róla..Hát kezdődjék:)

Sötét volt és hideg.Reszkettem. Éreztem, ahogy minden porcikámat átjárja a farkas ordító hideg. Nemtudtam hol vagyok, és mitcsinálok. Rettegtem, a szemem levolt takarva.. Mindenfelől hangokat hallotam.. Majd egyszer.... Valaki levette a kötést. Egy magas férfi ált előttem..Olyan gyönyörűnek és elérhetetlennek tűnt.A kezeim levoltak kötözve,szorosan a hátam mögé-köré. Ez nagyon fájt. Mozdulni sem bírtam. A magas férfi meglátta vagy hallotta-már nemtudom- küzdökésemet,hogy kiszabduljak a fájdalmas szorításból. Sajnálattal,  lenéző pillantást vetett rám. Mögötte feltünt, egy törékeny kisfiú. Kopasz volt,szerzetes féle.. Rámnézett, és elkiáltotta magát valami érthetetlen idióta nyelven. Egyszercsak a magas elérhetetlennek tűnő férfi elengedett.. Mosolygott rám. Nemtudtam ezt mire vélni. A fiú-aki nemtöbb, mint egy 5éves gyerek- oda jött hozzám. Megkérdeztem tőle,pontosabban akartam volna,  mert a számat lekötözték. Majd elém raktak egy kép sorozatot. Nemtudom mit ábrázolt. Talán egy lányt. Hasonlított rám. Harcolt,küzdött. Minden erejével azon volt,hoogy kiszabaduljon innen.. Látszatra tudta mitcsinál.Majd ekkor a kisfiú megszólalt,immár érthető nyelven.

-Emlékszel erre?-kérdezte bírálóan.

-Nem.Kéne?-a csodálkozástól nemtudtam egyebet kibökni..

-Arra sem emlékszel, hogy 5 társunkat lemészároltad?

nem feleltem.

-Tudod te mit tettél?!Tisztában vagy azzal..mitörtént veled,miután elájultál?!

Furcsán elmosolyodtam,majd mintha morogtam volna és ez után megremegett a föld. Egyszerüen ketté vált.Több ezer démoni alak szállt ki önnan és engem védtek. Az ujjaimmal mozgattam őket..Mintha csak egyszerű bábok lennének.

Hirtelen zavaros lett a kép. A fiú hangja távolian zengett a fejemben. Megint. Éreztem kitör belőlem. Nemtudom megállítani. Végig futott a hátamon az ismerős érzés. Ujra kiszakadt belőlem, két éjfekete szárnyam. Halottam a bordáim felöl jövő recsenéseket. Nem risztott meg,mert tudtam, mintmindig ez is befog gyógyulni, mihelyst a folyamat befejeződik. -Elakartak kapni, de a démoni hadsereg útjukat álta.-A lábaim megnyúltak. Az akkor viselt ruhám darabjai -mivel ahogy értesültem,nem régen szintén megtörént ugyan ez- végleg leszakadtak rólam. A bőröm lilás lett. Testemet egy selyem fonta körbe,ez takarta minden vonásomat..sejtőten mutatott valamit,de közben semmit. A kezem hosszab lett, ujjaim karmokban végződtek. Hajam éjfekete lett. Szemem aranysárga. Tombolt benne a bosszú vágy. Éreztem magamban..Nem bírom vissza fogni. De nem is lenne értelme. Hát átadtam magam az érésnek. Láttam mitörténik, miközben ez a démioni királynő a testemet uralja. Egy bábként használ engem. De most az egyszer nem bántam. Tudtam,hogy nem lesz bajom,így hát kispadról szemlélődtem,ahogy egy szempillantása beomlasztja a hegyet. A jeges barlang, mostanra tűzforró vulkáni hellyé változott. Izott a levegő, a harcosaim tudták a dolgukat.. és egyszer csak vége az álmomnak. Felkelett kelnem..Többre nem emlékszem. Pedig,éreztem mindent a bőrömön..hogyan szakadt ki a csontjaim közül a szárnyam,a jeges fuvallatot. Mindent. Ettől volt különleges az egész..

Remélem tetszett..:)De mostmár mennem kell.. Elfogok késni,észre sem veszem, de már valaki betolakszik elém a fürdőbe=__=".Megkell küzdenem a szépségért^^

Este még jelentkezem, beszámolok a rémálmomról.

Addig is legyen szépnapod!^^

 Gondolom, a cím nem árul el nektek túl sok mindent.^^"Lényege csak annyi,hogy ez egy "álom-blog".Itt megtudhattok rólam igen sok mindent._.
Megismerhetitek közelebbről az elmém..és remélem tetszeni fog,amit látni fogtok az "én" szememmel n____n.Vágjunk is bele^^"

Hát végre kész, itt volnék. Én egy átlagos gimnazista lány vagyok-látszatra-.. Az álmaim azok, amik különlegessé tehetnek. Tudom, most mind kérdően néztek.. "Hogyan tehet egy álom különlegessé?". A válasz egyszerű: a képzelőerőd, a belsőd.. a lelked állapota. Gondolom ezt is furcsáljátok, hiszen mindenkinek van fantáziája és mindenkinek van belső énje. De a késöbbiekben, remélem megértitek miért hiszem azt, hogy lehetek emiatt más, mint egy átlag ember.

Kezdjük rögtön az ismerkedéssel^^"

Ez egy picit nehezebb rész.. de remélhetőleg minden rendben fog zajlani._.

Szolnokon élek, immár 15 éve. A nevem nem szeretem, így adok két választási lehetőséget: Agsi vagy Aku-chan. Mint ahogy fent említettem, már középiskolába járok,pontosabban egy gimnáziumba.A Széchenyi István Gimnáziumba,biológia tagozatra. Most leszek másodikos.. ez igen csak furcsa, mert még tavaly én voltam a legkisebb, akit szapulni lehetett.. a nagyobbak szemében=_='.

Mily' meglepő, ott is sokat tartozkodom az álomvilágomban. Ezt ne úgy értsétek,hogy egész álló nap csak alszom és semmi.. hanem, nyitott szemmel álmodok. Teljesen éber vagyok, de mégsem. Egy teljesen máshelyre menekülök a gondok elől. Gondolom, most azt hiszetek, hogy én mennyire gyáva ember vagyok.. De azt kell mondjam..nem vagyok az. Nagyon nem! Én ezt úgy modnanám, hogy nem szeretnék felnőni.Oda bújok el, mint egy kisgyerek.Ez az én kuckóm, váram. Kinek hogy tetszik..

De most jön a nem várt bökkenő. Lassan 5 napja már, hogy alig alszom valamit.Így tehát ha sikerül álomra hajtani fejem,akkor sem emléxem túlsok mindenre.Ezért szerencsére,van egy visszatérő álmom..Nevezhetjük rémálomnak is.Erről úgy is tudok kilóméternyi hosszúságú jegyzetet firkálni:)..

Hát,remélem eddig szimpatikus a dolog. Ha kérhetném,egy két kommentet véssetek már, hogy tudjam mit hogyan kéne javítanom..stb stb..Előre is köszönöm°.°

További szépnapot!^^