悪ちゃんの夢日記-Aku-chan no yume

Szép jó estét!^^

Vagy hajnalt..a fene se tudja már, ilyenkor hogyan illik köszönni.

Gondolom, észrevettétek, hogy hosszú idő óta nem irtam. Kegyelmezzetek nekem.

Volt egy éjszaka, mikor semmit nem aludtam..akkor hajnalban elkezdtem volna irni egy bejegyzést..de vissza olvasva rájöttem, hogy mégsem kéne publikálni. Tulajdonképpen, kifordultam önmagamból. Annyira nyűgös voltam, hogy igazán szép obszcén szavakat raktam minden egyes mondatba. Pedig, aznap este, 3 altatót vettem be.. és semmi. Kicsit kivoltam már. Az a gond ezzel a tablettával, hogy nem csak a szaga olyan mint az ürülék, hanem az íze is..gondolhatjátok 3 után mit éreztem. Majd csodák-csodájára elaludtam reggel fél9kor. Oo aludtam pár órát. De felkelni utánna, kín szenvedés volt. Mamám szerint, olyan voltam, mint valami drogos..anyum annyival vígasztalt, hogy: Ne aggodj kicsim, annyira nem vészes..csak egy kicsit másnapos a fejed. Hát.. ettöl igazán jobban lettem. Az alatt a röpke pár óra alatt, annyira méllyen aludtam, hogy azt sem hallotam, hogy liza nyüszög a fülembe, hogy leakarna menni..így hát az álmomra sem emlékszem.

Tegnap, elaludtam hajnal fél4kor -hajnal?a fenébe már.. soha nemtudom, hogy az még késő éjjel, vagy már hajnal><- Majd keltem ma reggel..enyhén voltam kómás... sokféle zagyvalékot álmodtam.. de most nemtudom egybe rakni őket..már nem nagyon emlékszem.Majd lefeküdtem délben és átaludtam majdnem az egész délutánt, ahol sokmindent álmodtam.Álmodtam a családtagajimmal..Álmodtam valakivel, aki fontos nekem..ezt nem publikálom^^", álmodtam a halott kutyámmal..erröl fogok most mesélni...

Ültem a lakótelep mögötti  réten. Látszatra, nem volt velem senki, de mégis éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Egyszer csak, egy ismerősen csengő kutya ugatásra lettem figyelmes. Egyből tudtam ki az. Az én kicsikém. Már több mint egy éve, hogy meghalt..a névnapomon. Nem értettem, hogy kerül ide vissza..az "én világomba". Majd egyszer, kecses lépteivel, kijött a fák mögül. Feláltam, lassú de határozott léptekkel haladtam előre. Éreztem, a szívem egyre csak kalapál. Tü-tüm-Tü-tüm-Tü-tüm-Tü-tüm. Megálltam. Nem hittem a szememnek, még is mitcsinál itt? De nem is érdekelt igazából. Éreztem, lépteim egyre gyorsulnak, majd elkezdtem rohanni felé, nem akartam mégegyszer elveszíteni. Közvetlen előtte, térdre borultam, majd aranyló szőrébe túrtam és átölelem. Egy könnycsepp csordult le az arcomon. Ki bujt a kezeim közül és lenyalta. Ha meglátta, hogy sírok..mindig lenyalogatta. Annyira boldog voltam. Újra vele lehettem, akivel felnőttem. Nem hittem a szememnek még mindig. Egyszer csak elindult valami felé. Egyböl fel pattantam, mivel tudtam, hogy igen nagy csavargó.- egyszer egy kocsmábol hoztuk haza^^"- De most nem ment el. Megvárt..majd végül együtt elindultunk. Egy forráshoz vezetett. Nem ismertem, soha nem láttam még eddig. Leült elé, én pedig belenéztem a vizébe. Csak akkor láttam, hogy testemet sebek tarkítják. Vágás nyomok, zúzódások. Nem tudom, hogy szerezhettem. Ám ekkor, Beni felkelt és belecsobbant a vízbe..ekkor láttam meg, mi is történt velem.

A világ legmagasabb fáján álltam. Sírtam és remegtem. Majd egyszercsak elengedtem azt az ágat, amibe kapaszkodtam. Zuhantam. A kiálló faágak szét csikarták a testemet, ruháimat leszakították rólam. Ekkor értettem meg, hogy kerülhetett az én világomba..Egyszerüen..én kerltem át, az övébe. Az örök vadászmezőkre. Ránéztem, de ő leszegte tekintetét és nyüszíteni kezdett..mintha vigasztalni szeretett volna. Ekkor összeestem. Oda jött hozzám, és mellém kucorodott. A ragyogó nap eltünt az égről, ehelyett élesen tűző fény sütött rám. Nem volt meleg. Hideg volt. A hátamon éreztem. Ekkor megszólalt Beni:

-Neked vissza kell menned..te nem tartozol ide. Vigyázni fogok rád.

MAjd, mintha kirántottak volna arrol a meseszép helyről. Egy műtő asztalon találtam magam. Az életemért küzdöttek. Éreztem, az elektromos áramot a testemben, ahogy próbáltak újra éleszteni. Ez még közelebb rántott a mi világunkba. Majd a szívem, ujra lüktetni kezdett.. Maszkos rémségek hajoltak felém és súgták a fülembe..minden rendben kicsilány. Nincs már semmibaj.

S egy könnycsepp szaladt végig az arcomon. Beni elment. Nincs többé.. Ő küldött vissza..

Nemtudom, érezhetem e valaha mégegyszer a szőrének puhaságát. Ez az álmom megmutatta nekem, hogy titkon, még mindig nem felejtettem el..Pedig, már régóta nem gondoltam rá.. és azt az egyet tudom, hogy a szívemben örökké fog élni. Hiányzol kiskutyám='(.