'estét! n__n
Elnézést, hogy ma nem jelentkeztem, csak anyukám barátnőjénél voltunk és lefoglalt egy majdnem 7 éves kislány. Imádom a csajszit.. csak kicsit.. khm.. eléggé.. nagyon hiperaktiv.. és agyhalott lettem. Tanitottam görkorizni.. isten vagyok.. tudom-tudom nem kell mondani. Najo.. nem egoskodom, nem jellemző rám.^^ Este.. vagy is inkább hajnalban két féle álmom volt. De csak az egyiket mesélem el.. a másik intim. Nyehi-nyehix] ez van.. bocsi ._.
Amiröl mesélni fogok, nem volt nagycucc.. csak annyi az egész, hogy..
.. testvérem nem idősebb volt nállam, hanem az ikrem. A fiú ikrem. Ez eléggé furcsa volt. Más iskolába jártunk. Én oda ahova most, ő pedig oda, ahova járt. Végzősök voltunk és a szalagavatónkra készültünk teljes gőzzel. Az ő szalagavatója volt hamarabb mint az enyém. Csupán egy nap volt a kettő között.
Ő öltönyben táncolt. Fantasztikusan nézett ki benne. Vége volt az "előadásnak". Majd elkezdtünk enni. Rajtam, egy gyönyörű fekete estélyi volt.
Ehez hasonló. :3
Tökéletes hangulatban telt el az este, mire haza értünk, alig vártuk, hogy aldhassunk.. főleg én. Mivel, másnap nagynap várt.
Eltelt az éjjel, majd jött a napfényes reggel. Akkor este, igen csak hűvös lehetett kint. Köd volt. A fák ágai félelmetesen karmolászták a gomolygó párafelhőt. Gyönyörű volt. A szél erőteljesen, de mégis gyengéden fújt. Hallani lehett az idős fák morgását. A hideg kirázott.
Szinte, már tűkön ültem, mikor mehetek már végre fodrászhoz. Annyira izgatott voltam. Csak rólam fog szólni ez a nap.. csak.. rólam. Ahogy kimondtam magamban a hideg is kirázott. Észre sem vettem, de már fodrásznál csücsültem a tökéletes sminkemben, hála anyunak.
Eljött az este, tökéletes hófehér ruhámban nem ismertem magamra. Partnerem vezetett. Minden a legnagyobb rendben volt. Vége a táncnak, lehet menni.. de akkor megláttam valakit az ajtóban állni.
Sokkot kapva álltam ott. Mozdulni sem bírtam. A földbe gyökereztek lábaim. Mosolyogott rám, de nem úgy, mint a többi ember. Az ő mosolya más volt mint a többi emberé .Ilyet csak ő tudott. Senkimás. Tudta, hogy ettől elolvadok.
Lassú léptekkel közelítettem felé. Térdeim remegtek. Lábaim acél súlyúak voltak.. alig birtam emelni. Meglátta, hogy küzködöm, és ő jött felém határozott, gyors léptekkel. Végül a hatalmas mérföldnek számító 15 métert megttem felém. Odaért hozzám. Mosolygott, a szemei csillogtak. Gyönyörű volt.
Csak azt nem értettem, mit keres itt.. de ez a legkevésbé sem érdekelt akkor. Kizárólag arra tudtam gondolni, mikor ér már ide?!.. gyerünk már.. akarlak. GYERE MÁR! Majd elöttem 2-3 lépésnyire megtorpant. Láttam rajta, hogy habozik nem tudta mit tegyen. Hát elindultam felé. Kettőt kopogott cipőm sarka és már csókoltam is.
Kezeimet nyaka köré fontam. Mindketten mohón faltuk egymást. Kivoltunk éhezve egymás szájára. Akartam őt.. mindennél jobban. Olyan volt, mint egy álom. Megszünt létezni midnen. Csak én és ő.. senkimás. Nem érdekelt az igazgató, az osztályfőnök. Senki. Csak ő. Ekkor elengedtük egymást. Majd egy könnycsepp folyt ki lelkemtükréből.
-Te itt vagy.. itt -suttogtam, tudtam, ha megszólalok rendesen, elcsuklik a hangom-
Nem szólt semmit, ujjával óvatosan letörölte a kóbor cseppet.. majd megcsókolt. Elengedett és én sírva átöleltem.
-Sajnálom, többé nem hagylak egyedül.-éreztem, ahogy megfeszül a teste mikor kimondja a szót, egyedül.. ettől még jobban sírni kezdtem, éreztem minden fájdalmát. Megőrültem tőle.. Majd megcsókoltam...
Végül, mikor elengedtük egymást és letörölte elmaszatolódott sminek, kézen fogva oda sétáltunk anyáékhoz. Onnantol együtt mentünk haza. Mindenki várta már, hogy levehesse kényelmetlen cipőjét, ruháját. Testvérem bejött a szobámba és elhívott minket bulizni. Gyorsan átöltöztem.. és már mentünk is.
Másnap délkörül értünk haza hárman. Alig értünk be az ajtón tesóm már ugrott is az ágyába aludni. Én még megyágyaztam kettőnknek. Elmentem fürdeni. Addig ő szüleimmel beszélgetett. Kijöttem, elment letusolt ő is.. majd elmentünk aludni. Átaludtuk a napot. Éjjel keltünk fel olyan 3körül. Nem szerettünk volna elmenni sehova. Szüleimet se szerettük volna feleklteni, így háát..
..most jön az a rész, amit nem fogtok megtudni;) Bocsi, de ez van.. az élet ilyen.
Remélem tetszett, ha bármi lenne.. tudod a dolgod..:)
További szép napot-reggelt..^^
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.