Szép jó napot!
Tudom, régóta nem írtam semmit. Gondolom megértitek, miért nem. Napok óta alig alszom valamicskét.. és álmodni sem álmodok sokat. De ma.. emlékeztem. Furcsa volt, hogy nem apuval álmodtam. Engem is meglepett. Napjaim mostanában azzal telnek, hogy apát győzködöm, hogy maradjon itthon, ne menjen el. Hiába.. bele kell törödnőm.. Egyszer mindennek vége. Nincs mit tenni.. elkell fogadni. Elkell engedni, ha menni akar menjen.. úgy is haza talál majd.
Álmodtam valamit, amit nemtudok hová tenni. Napok óta ezen gondolkozom, de még soha nem volt ilyen, hogy amin gondolkozom, arról álmodtam volna. Miközben olvassátok, ajnálom hogy hallgassátok meg ezt: https://www.youtube.com/watch?v=zYoHBH1UOTE&NR=1
Vajon tényleg komolyan gondolta, amit mondott? Hisz, még csak 15 éves vagyok. Ezt én nem akarom. Élni szeretnék. Nem is ismerlek igazán. A napokban történt valami. De remélem az ismerősöm, csak viccelt.. és nem vette meg. Sajnálom, de nekem ez nem megy.
Izgatott voltam, a vasút felé igyekeztem. Nem akartam elkéseni. De a busz, pont az orrom előtt ment el. Hívtam egy taxit, majd mondtam neki, siessünk mert elfogok késni. A széchenyiről kb. 10perc alatt kint is voltunk.. még a buszt is leelőztük. Berohantam a váróba, mert így is késésben voltam. Pont akkor jött fel az aluljáróból. Megörültem. Elindultam felé, ő pedig felém. Hatalmas öleléssel köszöntöttük egymást. Nem volt gond, hogy elősször találkozunk.
Elindultunk a tisza parta. Útközben vettünk 2sört és magának vett egy cigit. Megkínált, de mondtam, hogy nem dohányzom.
Lementünk egy stégre. Én levettem a cipőmet és bele lógattam a lábamat a hűsítő vízbe. Ő levette a cipőjét és felsőjét, majd bele ugrott. A víz gyönyörű tengerkék volt, lelehetett látni az aljára. Nem hasonlított saját szinére. Abban a pillanatban, valami máshelyre kerültünk. Egy gyönyörű szigetre. Hófehér homok simogatta a talpamat. Elindultam a víz felé, gondoltam úszok egy kicsit.
A víz kellemes volt. Addig szerettem volna úszni egyet, míg ő alszik a házban. Lemerültem a vízalá és találtam egy korallzátonyt. Lenyűgözött.
Úgy dönöttem kijövök. Mikor kiértem a partra láttam, hogy áll a teraszon. Valamit tartott a kezében. De nem nagyon foglalkoztatott. Oda ért hozzám.. majd féltérde ereszkedett.
- Hozzám jönnél?
Akkor, abban a pillanatban.. egy könnycseppem hullot a homokba. Nem szerettem volna megbántani. De mégis.. csak 15 éves vagyok. Erre nem vagyok kész. Én ezt nem akarom. Élni akarok. Nekem ez nem menne..
- Sajnálom, de nekem ez.. nem megy.
Láttam a szemében, egy világ omlott össze benne. Majd, térdre borultam és átöleltem. Nem akartam bántani. De ez nekem túl korai. Nem szerettem volna elkötelezni magamat. Ez nekem rémisztő.
Töbrre nem emlékszem. Nemtudom miért. Talán azért, mert nem akarok. Nemtudom, mikor fogok legközelebb jelentkezni. Nemtúl fényes itthon a dolog. Próbálok, majd írógatni. Remélem tetszett.. Ha bármi gondotok vagy ötletetek van, szóljatok nyugodtan.
További szép napot!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.