Szép jóreggelt,mindenkinek!^^
5:13 van. Kicsit fáradtan keltem..Nem aludtam tuljól.Egyre azt érzem,nem nagyon akarnak hatni a csoda-tabletták,a füstölők, a gyertyák és hozzájuk az illóolaj.. Ez sajnálatos, mert igen csak drágák..Most,igazábol ez lényegtelen és semmiköze az álmokhoz ennek a kis kitérőnek.De hát ezért vagyok itt,hogy meséljek róla..Hát kezdődjék:)
Sötét volt és hideg.Reszkettem. Éreztem, ahogy minden porcikámat átjárja a farkas ordító hideg. Nemtudtam hol vagyok, és mitcsinálok. Rettegtem, a szemem levolt takarva.. Mindenfelől hangokat hallotam.. Majd egyszer.... Valaki levette a kötést. Egy magas férfi ált előttem..Olyan gyönyörűnek és elérhetetlennek tűnt.A kezeim levoltak kötözve,szorosan a hátam mögé-köré. Ez nagyon fájt. Mozdulni sem bírtam. A magas férfi meglátta vagy hallotta-már nemtudom- küzdökésemet,hogy kiszabduljak a fájdalmas szorításból. Sajnálattal, lenéző pillantást vetett rám. Mögötte feltünt, egy törékeny kisfiú. Kopasz volt,szerzetes féle.. Rámnézett, és elkiáltotta magát valami érthetetlen idióta nyelven. Egyszercsak a magas elérhetetlennek tűnő férfi elengedett.. Mosolygott rám. Nemtudtam ezt mire vélni. A fiú-aki nemtöbb, mint egy 5éves gyerek- oda jött hozzám. Megkérdeztem tőle,pontosabban akartam volna, mert a számat lekötözték. Majd elém raktak egy kép sorozatot. Nemtudom mit ábrázolt. Talán egy lányt. Hasonlított rám. Harcolt,küzdött. Minden erejével azon volt,hoogy kiszabaduljon innen.. Látszatra tudta mitcsinál.Majd ekkor a kisfiú megszólalt,immár érthető nyelven.
-Emlékszel erre?-kérdezte bírálóan.
-Nem.Kéne?-a csodálkozástól nemtudtam egyebet kibökni..
-Arra sem emlékszel, hogy 5 társunkat lemészároltad?
nem feleltem.
-Tudod te mit tettél?!Tisztában vagy azzal..mitörtént veled,miután elájultál?!
Furcsán elmosolyodtam,majd mintha morogtam volna és ez után megremegett a föld. Egyszerüen ketté vált.Több ezer démoni alak szállt ki önnan és engem védtek. Az ujjaimmal mozgattam őket..Mintha csak egyszerű bábok lennének.
Hirtelen zavaros lett a kép. A fiú hangja távolian zengett a fejemben. Megint. Éreztem kitör belőlem. Nemtudom megállítani. Végig futott a hátamon az ismerős érzés. Ujra kiszakadt belőlem, két éjfekete szárnyam. Halottam a bordáim felöl jövő recsenéseket. Nem risztott meg,mert tudtam, mintmindig ez is befog gyógyulni, mihelyst a folyamat befejeződik. -Elakartak kapni, de a démoni hadsereg útjukat álta.-A lábaim megnyúltak. Az akkor viselt ruhám darabjai -mivel ahogy értesültem,nem régen szintén megtörént ugyan ez- végleg leszakadtak rólam. A bőröm lilás lett. Testemet egy selyem fonta körbe,ez takarta minden vonásomat..sejtőten mutatott valamit,de közben semmit. A kezem hosszab lett, ujjaim karmokban végződtek. Hajam éjfekete lett. Szemem aranysárga. Tombolt benne a bosszú vágy. Éreztem magamban..Nem bírom vissza fogni. De nem is lenne értelme. Hát átadtam magam az érésnek. Láttam mitörténik, miközben ez a démioni királynő a testemet uralja. Egy bábként használ engem. De most az egyszer nem bántam. Tudtam,hogy nem lesz bajom,így hát kispadról szemlélődtem,ahogy egy szempillantása beomlasztja a hegyet. A jeges barlang, mostanra tűzforró vulkáni hellyé változott. Izott a levegő, a harcosaim tudták a dolgukat.. és egyszer csak vége az álmomnak. Felkelett kelnem..Többre nem emlékszem. Pedig,éreztem mindent a bőrömön..hogyan szakadt ki a csontjaim közül a szárnyam,a jeges fuvallatot. Mindent. Ettől volt különleges az egész..
Remélem tetszett..:)De mostmár mennem kell.. Elfogok késni,észre sem veszem, de már valaki betolakszik elém a fürdőbe=__=".Megkell küzdenem a szépségért^^
Este még jelentkezem, beszámolok a rémálmomról.
Addig is legyen szépnapod!^^
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.