Szép jó napot!._.
Ma kicsit kómásan keltem, mivel megint ugy 4kor aludtam el.. és hát 6 óra alvás nem igazán elégítette ki a szervezetemet. Anyu szerint, csak magamnak köszönhetek mindent. Tegnap sírva aludtam el.Ami igencsak megbélyegezte az álmomat. Nem volt semmi különös benne..csak rossz volt.
Az álmomban is sírva aludtam el. Majd egyszercsak felriadtam benne, és elindultam a lépcsőház felé. Mezítláb voltam. Sötét volt. A villany kialudt. A lift nem járt. Semmi élet. Tudtam, hogy csak én vagyok egyedül fent. Hallani lehetett, ahogy az egészház egyszerre vette a levegőt. Félelmetesen nagy csend volt. Bizonytalan lépteim hangja, felerősítve pattant vissza a falakról. Mint, ahogy volt osztálytársam mondaná: Hallottam a lábnyomokat. A lépcsőház, nem hasonlított annyira nagyon az eredetihez. Sokkal hosszabb volt.. igaz, magasságra ugyanaz, de hosszra félelmetes és furán kanyargott. A lépcső engedelmesen követte, a lakóház idomait. Elindultam felfelé. Gyalogolnom kellett. Kifárasztott.. de eljutottam oda, ahova szerettem volna. Kiértem a tetőre. Ott Kifeküdtem és néztem a csillagokat, a Holdat.
Egyszercsak egy ismerős hang szólt valahonnan a közelből. Elősször még nemtudtam ki az. Felültem, és nem láttam senkit. Vissza fekdütem mivel azt hittem, hogy csak a képzeletem játszik velem. Majd megint hallottam.. de mostmár nem annyira gyengéden szolt hozzám.. inkább csipkeldőve. Felugrottam. Körül néztem, senki..még mindig senki. Ekkor, megint megszólalt az ismerőshang.
-Nézz már fel te kis buta!
Felnéztem és egyszercsak ott látom a felhőkben Volfit. Szemeim tágra nyiltak a csodálkozástol.
-Volfi? Te vagy az? -gondoltam magamban, ez hülyeség nem csücsülhet ott fent egy felhő tetején..biztosan megőrültem.-
-Én vagyok az. -gyengéden mosolygott-
-Hogy kerülsz oda?
-Egyszerűen. -majd leugrott és megláttam hatalmas hófehér szárnyait-
Nem jutottam szóhoz. Az ájulás kerülgetett. Ez biztos nem létezik. Na nem.. biztos sok altatót vettem be. Nem fogtam fel, hogy őt látom.. Majd leereszkedett a ház másik végébe, és átváltozott egy farkassá. Futva közelített hozzám.. megállt, s leült elém.
-Te is tudsz ilyet. Próbáld meg. Hunyd le a szemed és ugorj.
Bíztam benne..elsétáltam a párkányhoz és a mélybe vetettem magam. De nem történt semmi. Félúton járhattam a becsapódás és lebegésközött, mikor valaki átkarolt és felfelé vitt. Szemeim bevoltak csukva. Nem mertem kinyitni. Végül.. megláttam magam előtt Volfit. Szomorú volt. Bocsánat kérőn nézett rám.
-Sajnálom. Azt hittem..én.. azt hittem, hogy minden rendben lesz.
Oda mentem hozzá és átöleltem. Ott áltunk félórán át. Mind ketten sírtunk.. és ekkor.. bőröm hófehér lett. Kezeim és lábaim mancsokban végződtek. Fogaim megnőttek. Pupilláim hosszúkásak lettek. Érzékeim ki élesedtek. Vissza kellett ereszkednem négy lábra. Kellemetlen volt 2 lábon ácsorogni. Fájt tőle a hátam. Leültem és tanulmányoztam magamat. Mitörtént velem? Átváltoztam? Ekkor Volf is átváltozott. De ő más volt. Másabb, mint én. Ő farkas volt, én hófehér amúr leopárd. Hátráltam párlépést, és ekkor futásnak eredtem. Elértem a párkány szélét, nem érdekelt ha leesek. Behunytam a szemem és elrugaszkodtam.
Valami máshelyre kerültem. Eltüntek az épületek. Helyettünk hatalmas fák. Egy erdőben találtam magam. Hallotam minden állat neszét. Majd megláttam anyát. Közvetlen előttem és beszélt hozzám..
..majd felkeltem. Anyu költögetett..annyira szerettem volna ezt tovább álmodni.. annyira akartam érezni az erőmet. A fürgeségemet. De felkelett kelnem..mert " nem fogok aludni". Annyira boldog voltam ebben az álomban. Régen volt ilyen. Remélem nektek is tetszett, pont úgy mint nekem. ^^,
Ha bármi problémátok van, jelezzétek nyugodtan..:)
További szép napot!^^
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.