悪ちゃんの夢日記-Aku-chan no yume

Szép jó napot!^^

Régen jelentkeztem.. sajnálom. Csak mostanság, megint ritkán álmodok.. és most végre sikerült. Ezért, frissen lekell írni, mig mielőtt elfelejteném._. nem is húzom az időt.. neki is kezdek..

 Gyönyörű nap sütötte reggel volt.Fáradtan keltem ki hatalmas puha ágyamból. Elindultam gardróbom felé, kivettem egy kutysétáltatásra megfelelő ruhát. Hálóruhámat kecsesen a földre dobtam.. felvettem a felsőmet és hosszú nadrágomat. Legnagyobb melegben is ez volt rajtam.. nem szerettem volna, ha látszódik hatalmas karmolásom. Óvatosan letuszkoltam Lizát az ágyról és már mentünk is. Talpam hangja halkan verődött vissza a falakról. Utolsó lépcsőfokról leugrottam és boldogan mosolygtam. Óriási bejárati ajtónkat kitártam, szeleburdi kiskutyám pedig vágtatott kifele.  A nedves fű hűvösen cirógatta talpamat. A saját, hatalmas birtokunkon sétálgattam. Foltos életem, szabadon rohangált a fűben. Rettentően boldog volt. Egy órás sétálgatás után, elértünk a birtok hatalmas kerítéséhez. Láttam, valamit feltűztek rá. Átmásztam a csúszós fán és letéptem. Egy szórólap volt. Nézegettem és valamilyen idegen nyelvet oktattak. Címmel telefonszámmal ellátott lapocska volt.

 Nagy nehezen sikerült vissza másznom, de kigondolná.. kiszakadt a nadrágom. Hatalmas sebemet végig szelte egy éles tüske. Mikor hozzá értem, azt hittem megőrülök. 

- Ez is csak velem történhet.. -morogtam magamnak.

 Aggódó kiskutyám rögtön szaladt hozzám. Haza küldtem, hogy hozzon segítséget. -valami szuper kutya volt, félóra mulva oda értek hozzámoO"-  Behúzódtam egy fa alá. Az eső is esni kezdett.. mert miért ne? Nem elég, hogy nem bírok lábra állni, mert felszakad a régi sebem, ami amúgy is csontig hatolt.. még az eső is esik.. hagy csípje a víz. Elég rossz kedvemben talált meg a felmentő sereg. Szőrpamacsom otthon maradt.

Hősöm letérdelt előttem és óvatosan megtapogatta a sebemet. Felszisszentem..

- Miért pont neki kellett jönnie?- morogtam magamban.

-Ne haragudjon.. nem akartam fájdalmat okozni. -láttam rajta, hogy tényleg megijdet, hogy fáj.

Gyengéden megfogta a derekamat és felemelt. Fájós lábamat óvatosan karolta át kezeivel. Kezeimmel körül fontam a nyakát. Féltem, hogy kiejt a kezéből. Megérezhette, hogy nem érzem magam biztonságban és erősebben de még gyengédebben szorított magához. Lassú léptekkel haladtunk. Mindketten csöndben voltunk.. majd megtörte a kínos hallgatást..

- Hogy sikerült elesnie?- óvatosan kérdezte..

- Muszáj elmesélnem?- eléggé zavarba hozott a kérdésével.

-Sajnálom, ha tolakodó voltam..

-Átmásztam a kerítésen és felvágta egy tüske..

 Érzetem, ahogy megfeszül a teste. Gondolom, a nevetés ellen küzdött. Egy órányi séta után vissza értünk a házba.

2-3 nap pihenés után megmuttam szüleimnek a szórólapot. Elszerettem volna menni. Végül bele egyeztek, adtak pénz azt útra. Könnyes búcsú  és seb átkötözése után már indultam is. Nem szerettem volna ha jön a díszes família.

Kiértem.. hát nem pont az orrom előtt ment el a vonat? Megkérdeztem az információnál mikor megy legközelebbi. Holnap reggel. Úgy gondoltam, elindulok gyalog.. félúton stoppolok.

 Pár órányi gyaloglás után, egy mocsárhoz értem. Furán éreztem magam. Mintha nem lennék egyedül. Össze szedtem pár faágat.. kerestem egy jókis pihenő helyet, és tökéletes volt minden. Vagy is lett volna.. ha megtudom gyujtani a rakoncátlan ágakat. Sokáig bajlódtam vele, végül meguntam. Össze kucorodtam egy hatalmas fa alatt.. és elnyomott az álom.

 Másnap reggel, elég elgyengülten ébredtem. Nem aludtam jól. Nem ehhez voltam hozzá szokva. Körül néztem, minden tiszta harmat.. a táj lenyűgöző volt. De valami hiányzott a képből.

- A holmim!- sikítottam fel..- Ne aggódj Ági. Megvan az valahol. Nincs itt senki aki elvihette volna.

 Akkor feltűnt egy másik furcsaság. Én nem ide feküdtem le aludni. Egy hatalmas fa tetején voltam egy faházikóban. Óvatosan kilépkedtem a korlát nélküli szélre, majd valaki megfogta a vállamat. Halkan felsikítottam, és az ijedségtől megbillent az egyensúlyom. Ekkor a rejtélyes emberrabló, utánnam kapott és libbenő ruhámnál fogva, vissza rántott.

- Úristen! Ilyet mégegyszer ne csinálj! - majd megfordultam és elállt a lélegzetem.

-Te mit keresel itt? - csodálkoztam el.

-Én? Én itt lakok. -elmosolyodott- Gyere.. megfogsz fázni.

 Azzal betessékelt a házacskába és leültetett egy székre. Furcsa illat szállingózott.. tea, mentol és még valami. Azt hiszem, csokoládé. Nem voltam benne biztos. Szétnéztem és minden féle kütyüt láttam.. és egy képet. Rólunk. Mikor kicsik voltunk és együtt játszottunk anyámék birtokán.

-Régi szép idők.. - gondoltam magamban, majd sóhajtva elmosolyodtam.

- Tessék, itt a tej és a keksz. Kérsz még valamit?

-Nem, nem köszönöm.- majd jóízűen elmajszolgattam a finom falatokat.

-Merre tartasz?

-A fővárosba. -nem tudom a nevét.. nem magyar volt-

-Eltudlak vinni oda.. de a mocsáron keresztül.. itt a legrövidebb.

-Megköszönöm, ha segítesz.

-Ez a kötelességem.

 Ez után, csendben folytattuk a reggelit. Jó volt vele lenni.  Kipillantottam az ajtón. Lenyűgözött amit láttam. Hatalmas fák mindenütt. Madarak repdestek. Boldogsággal telítette meg a lelkemet. A nap hátra lévő részét együtt töltöttük bogarászással, elmélkedéssel és régi történetek felelevenítésével.

 Eljött az este.. én lemásztam a hatalmas fáról lelógó lépcsőn. Az utolsó lépcsőfokról ugrottam egyet. A víz felfröccsent rám. Én pedig boldogan játszottam vele. Levettem utazó ruhámat.. eldobtam a vízbe, és eldőltem a hűsítő selymes vízben. Elmerültem. Párpercig lent voltam a víz alatt. Kinyitottam a szemem, de a sötétben nem láttam semmit.  Végül, kénytelen voltam feljönni levegőért.

 Láttam, hogy előttem áll. Abban a pillanatban elvörösödve zuhantam vissza. Csak az állam látszott ki.

 Nem szólt egy szót sem. Párperc zavarba ejtő csönd után elindult felém. Köldökéig ért a hűsítő nedű. Hál'istennek semmi olyat nem láttam amit nem kellett volna. Ettől kicsit jobban éreztem magam. De mikor kezdtem volna elfogadni, hogy nem láttam semmit.. akkor bevillant, hogy ő igen. Elég kellemetlenül érintett.

 Pár lépés után oda ért hozzám, elmerült a vízben pont annyira, mint én.

-Ne haragudj, ha megijesztettelek.

 Nem feleltem. Inkább méglentebb merültem. Gondolom tudta, hogy ez nem vígasztalt. Ekkor kezei, a habok alatt elindultak felém. Óvatosan hozzá ért az arcomhoz, és lágyan kiemelte a vízből. Párpillanatig egymás szemébe néztünk. Közelebb mentem hozzá és megcsókoltam. Lágyan óvatosan, de mohón csókolt. Minden porcikám bizsergett tőle. Kezeimmel körbe fontam a nyakát. Ő derekamra csúsztatta egyik kezét, másikat pedig az arcomon hagyta.

 Percekkel késöbb feleszméltem, és eltoltam magamtól.

-Nem szabad.. ezt nem..-elcsuklott a hangom.. sírva fakadtam.

 Közelebb húzott és a melkhasához szorított.

- Sajnálom.-éreztem, ahogy minden porcikája megfeszül mikor kimondta. Ettől mégjobban záporoztak könnyeim. Felemelte a fejemet és letörölte a könnyeimet. Hátra nyúlt és oda húzta a ruhámat. Belebújtam. Nem gondoltam, hogy a víztől ennyire nehéz lesz. De nem érdekelt. Ez is könyebb volt, mint..

 Elmentem a lépcsőhöz, segitett felmászni. Mikor felértem, levetettem vizes ruhámat. Felvettem hosszú nadrágomat és kényelmes felsőmet. Összecsomagoltam és elmentem. Nem kellett a segítsége. Egyedül akartam lenni. Mielőtt kiléptem az ajtón, hozzá nyomtam szelíd ajkaimat az ő vad és lágy ajkához. Nem maradhattam tovább.

 Pár nappal késöbb, elértem a fővárosba. De még mielőtt bementem volna hatalmas kapuján, megtorpantam. Vissza néztem az innen gyönyörű tónak tűnő mocsárra és láttam a fát. Abban a pillanatban eldobtam mindent a kezemből és futni kezdtem.. ahogy a lábam bírta. Fél úton járhattam, mikor elgondolkoztam azon, hogy miért jutottam el ide 2nap alatt? Majd felvillant egy kép. A sok sírás kimerített. Szinte minden fánál megálltam pihenni. Fájt a lelkem, mintha egy hatalmas darabot szakítottak volna ki belőle.

 Sokáig futottam. Úgy döntöttem, ideje lesz megállni kicsit pihenni.. de ekkor megláttam őt, ahogy ül a vízben maga elé bámulva. Nem haboztam sokat. Remegő térdekkel futottam el odáig. Amint meghalotta, hogy valami nagy zajt csap, egyből felugrott és meglátott. Nem hitte el.. láttam rajta, hogy nem hiszi el. Ettől még gyorsabban futottam.. és az utolsó két méteren ugrottam. Pontosan elé csapódtam be. Sírva rogytam össze..

-Sajnálom.

 Lehajolt hozzám.. és megcsókolt..


Többit nem mesélem el. Nem volt semmi intim dolog.. csak egyszerűen a szívem szakad meg, hogy csak egy álom volt és nem a valóság.. Remélem tetszett.. ha nem akkor nem tudok mit tenni. Én beleadtam apait-anyait. Sajnálom, nincs jó kedvem. De mindegy, majd elmúlik ez is, mint a többi...


További szép estét/hajnalt/napot...